Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

esetben tárgyalásvezetésnek nem is lett volna értelme, hiszen az ellenirat, a válasz, s a viszontválasz jegyzőkönyvezése eleve nem igényelte szakképzett bíró beavatkozását.

A pertári tárgyalás ügyvédek általi vezetése nem budapesti sajátosság, hanem általános gyakorlat lehetett. A kecskeméti törvényszék praxisára 1887-ben visszatekintő bíró, Csorba Károly hasonló eljárásról számol be: „Kecskemét város törvényszékénél a 60-as években, sőt 1871 végéig a válóperek egy »tárgyaló biztos« előtt jegyzőkönyvileg tárgyaltattak. A felek képviselői vezették a jegyzőkönyvet, és azt a biztos is - balfelől - aláírta. A biztos azonban nem bíró, hanem jegyző volt. - A kirjalyi] törvényszéknél pedig 1872-től fogva a pertárban, a pertárnok - ki rendesen aljegyző, vagy jegyző volt - közbejöttével jegyzőkönyvileg tárgyaltak a felek. - Ha alperes személyesen védekezett, helyette a pertárnok írta be azt, a mit a kereset ellenében előadott. Erre felperesi ügyvéd válaszolt, végre a házasságvédő írta be nyilatkozatát.”340 A Budapesti Királyi ítélőtábla 1886-ban, az Igazságügyi Minisztériumhoz intézett felterjesztésében rendszeresen előforduló szabálytalanságként kifogásolta, hogy „az érdemleges tárgyalások bírói személy közbenjövetele nélkül maguk a felek által pertárban tartatnak meg”. Emiatt, miközben az egyes ügyekben hozott ítéleteivel maga is igyekezett átformálni a helytelen praxist, sürgette a minisztériumot, hogy tegyen intézkedéseket a válóperes eljárás szabályszerűségének biztosítására. A kifogásolt úzus ennek ellenére megérte az 1890-es éveket, sőt, a házassági törvényt is. Márkus Dezső pestvidéki törvényszéki bíró 1895 tavaszán arról számolt be, hogy: „A mai gyakorlatban, legalább a fővárosban, a felek ill. képviselőik maguk írják a jegyzőkönyvbe perbeszédeiket”.341 A Budapesti Királyi Törvényszéken 1896 kora nyarán tartott ellenőrzés alkalmával, a döntően házassági pereket tárgyaló Goczigh József és Andorffy Károly bírák ügykezelését megvizsgálva, a revizorok szabálytalanságokat észleltek. „Mint a január 24-én és március 11-én tartott tárgyalások iratainak megtekintéséből meggyőződtem, a tárgyalási jegyzőkönyveket rendszerint az ügyvédek írják, és a per gyakran 5-6 tárgyalás után jut befejezéséhez.” - hangzik a jelentés Goczigh esetében. Andorífynál ugyan kedvezőbb volt a kép, de mint a jelentésíró megjegyzi: „Ennél a bírónál is előfordul, hogy az ügyvédek írják a

340 CSORBA, 1887: 62. p.

341 Az ítélőtáblái felterjesztést összefoglalja: Jogtudományi Közlöny 1886. június 4-i (23.) szám 192. p. A citált megjegyzés: MÁRKUS Dezső: Házassági eljárás az 1894. XXXI. tcz. életbelépte után. Jogtudományi Közlöny 1895. május 3-i (18.) szám 137. p. Márkus nyilván saját tapasztalatáról számol be a „fővárosi” gyakorlatot emlegetve, mivel a pestvidéki törvényszék székhelye Budapesten volt.

194