Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
tárgyalási jegyzőkönyvet, néha maguk is tárgyalnak.” Az ellenőrzést végző ismeretlen bírósági tisztviselő mégis megértést mutatott: „E szokás ellen, mivel azt a házassági ügyekben irányadóul szolgáló eljárási gyakorlat megengedi, nem tehettem észrevételt, annál kevésbé, mert mindegyik ügynek a bíró által való tárgyalása és a jegyzőkönyvnek a segéd által vezettetése ezeket igen nagy mértékben terhelné.”342 Ezen a laza gyakorlaton a fővárosi bíróságnak, úgy tűnik, csak a századelőn sikerült úrrá lennie.343 A felek által tartott tárgyalással kapcsolatban a gondot az jelentette, hogy az ügy előadó bírája csak felületesen, az elkészült jegyzőkönyv alapján ismerhette meg a házassági konfliktus részleteit - pontosabban azt, amit az ügyvédek jónak láttak a törvényszék tudomására hozni -, a felekhez maga közvetlenül nem intézhetett kérdéseket. Pedig, mint Sztehlo Kornél írja: „Ezen perekben látni és hallani kell a bírónak a feleket, ha meg akarja őket érteni; a bíróra igen sokszor a lélekbúvár feladata vár, s az ily problémákat nem lehet az acták alapján megoldani.”344 A jegyzőkönyv tanulmányozását időnként a bíró is kevésnek érezhette, mint esetünkben a Kalmár-féle válóper referense, Gerometa Titusz, aki az ágytól-asztaltól való ideiglenes különvetés után kénytelen volt póttárgyalásra, saját hivatali helyiségébe megidézni a feleket, hogy személyesen tisztázza a vagyoni vita pertári tárgyalás során homályban hagyott mozzanatait. Kérdés, hogy ha az előadó bíró így készült fel, vajon mennyire ismerhették meg az ügyet és szereplőit a Budapesti Királyi Törvényszék Torony utcai tárgyalótermeiben összeülő bírói tanácsok tagjai? A békéltető tárgyalások gyakorta nem tanácsülésben, hanem egyesbírák előtt zajlottak. Kalmár Géza és Hermann Mária kibékítését például első alkalommal, 1881 decemberében Gerometa Titusz bíró egyedül kísérelte meg. Az ügyet tőle átvevő Bittó Ernő ugyanígy járt el másodszor, 1884 kora tavaszán. Csak a harmadik békepróba zajlott tanácsülésben (Bittó Ernő elnök, Szabó Endre és Csery 342 A keltezetlen, szám nélküli irat: BFL VII.2.a. Budapesti Királyi Törvényszék elnöki iratai 1896. sz. n. 343 A Budapesti Királyi Törvényszék iratanyagában a századelőről megmaradt akták tanúsága szerint a válóperek tárgyalásának ez a módja később megváltozott. Ugodi Mihály és Kerek Zsófia válóperében az 1903. március 21-én tartottt tárgyalást már Janicsek József bíró vezette (habár erre csak a jegyzőkönyvön szereplő aláírásából következtethetünk): BFL VII.2.C. 1901. V. 554. Steiner Júlia Weisz Samu ellen indított perében az 1906. május 23-i tárgyalást Hajdú Imre bíró tartotta: BFL VII.2.c. 1905. V. 401. A még később, 1910-ben kezdett válóperekben nem is egy, hanem két bíró jelenlétében folyt a tárgyalás. Vö. BFL VII.2.C. 1910. V. 197.; BFL VII.2.C. 1910. V. 139. 344 SZTEHLO, 1890: 149. p. 195
