Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

Ajogi szaklapok ugyan először csak 1882 nyarán figyeltek fel a felsőbírósági joggyakorlat változására, az ítélőtábla azonban valójában már hónapokkal korábban, 1881 végétől oldott fel törvényszéki bontó ítéleteket, s rendelt el - formai vagy tartalmi hibákra hivatkozva - új eljárást, ritkábban utasított el válókereseteket.329 A kortárs megfigyelők ennek kapcsán az 1870-es években elszaporodó válások megfékezését emlegették indítékként, de a szerteágazó tematikából a válóperes eljárás szabályozottabb mederbe terelésére, illetve az elbírálás egyöntetűségének biztosítására irányuló szándék is kiolvasható. Az ítélőtáblái és kúriai határozatok egy része a sokat vitatott válóok, az „engesztelhetetlen gyűlölet” bizonyítatlanságát kifogásolta, ugyanakkor szóba került a bírói illetékesség betartatása, a kereseti kérelem pontosabb megfogalmazása, a becsatolandó bizonyítványok körének és formájának meghatározása, az előírt aktusok, a lelkészi és bírói békéltetés, a bírói ideiglenes elválasztás maradéktalan teljesítése is.330 Azt se feledjük, hogy

amelyek az ítélőtáblán feltolult válóperek kapcsán szigorúbb eljárást követeltek: CSORBA, 1887: 62. p. - Célzások történtek a válóperek kúriai előadó bírója, Okolicsányi Zsigmond személyére: Jogtudományi Közlöny 1882. augusztus 25-i (34.) szám 272. p. Név nélkül, de szintén személyes elfogultságra céloz: HAUER Sándor: Ellentétes curiai határozatok egy esetben. Jogtudományi Közlöny 1882. szeptember 1-i (35.) szám 279. p. A bíró halála, illetve posztjának Mersics Miklós bíró általi betöltése hírértékű volt: uo. 1884. június 6-i (23.) szám 184. p. - A restriktiv kurzus okát egyszerűen a válóperes szabálytalanságokban találja meg: FUTÓ Ferenc: Új fordulat a válóperekben. Magyar Ügyvédi Közlöny 1882. október 29-i (5.) szám sz.n.

329 Az általunk ismert legkorábbi ítélőtáblái ítélet kelte 1881. november 22.: BFL VII.2.C. 1881. V. 50. Hogy ez nem elszigetelt eset, hanem a kurzus kiindulópontjának tekinthető, azt az 1881 végén, 1882 elején keletkezett újabb feloldó-elutasító ítéletek bizonyítják: BFL VII.2.C. 1881. V.

35., 1881. V. 40., 1881. V. 49., 1881. V. 50. A továbbiakban: 1881. V. 89., 1881. V. 126., 1882. V. 7., 1882. V. 10., 1882. V. 22., 1882. V. 29., 1882. V. 39., 1882. V. 4L, 1882. V. 52., 1882. V. 62.

330 A Budapesti Királyi Törvényszék 1881-1882. évi irattári évfolyamaiban az alábbi, formai hibák miatt feloldott ítéletek vagy elutasított keresetek fordulnak elő. A magyar honosság kétségessége: BFL VII.2.C. 1882. V.63., 1882. V. 134. Az utolsó budapesti együttlakás hiánya vagy igazolatlansága: BFL VII.2.C. 1882. V. 23., 1882. V. 138. Törvényszéken való perindítás, szentszéki helyett, katolikus alperes esetében: BFL VII.2.C. 1882. V. 64. Bontás helyett elválasztás kérése szentszékhez benyújtott keresetben: BFL VI1.2.C. 1881. V. 107., 1882. V. 6. Német nyelvű válókereset: BFL VII.2.C. 1882. V. 79. Lelkészi békéltetés szabálytalansága: BFL VII.2.C. 1881. V. 122., 1882. V. 52., 1882. V. 56., 1882. V. 74., 1882. V. 90., 1882. V. 92. Becsatolt házassági anyakönyv ellentmondó adatai: BFL VII.2.C. 1882. V. 58., 1882. V. 93. A gyermektelenség igazolatlansága: BFL VII.2.C. 1881. V. 35., 1881. V. 40., 1881. V. 119., 1882. V. 18., 1882. V.

20., 1882. V. 33., 1882. V. 43., 1882. V. 53., 1882. V. 54., 1882. V. 56., 1882. V. 62., 1882. V. 70. 1882. V. 74. Bírói ideiglenes különvetés rövid időtartama: BFL VII.2.C. 1881. V. 13., 1881. V. 29., 1881. V. 49., 1881. V. 113., 1882. V. 19., 1882. V. 60., 1882. V. 72. Bírói békéltetés szabálytalansága: BFLV1I.2.C. 1881. V. 37., 1881. V. 109., 1881. V. 110., 1882. V. 20., 1882. V.

188