Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

Menich Zsuzsanna esete, amelynél megragadható a pereskedés terhe, kivételes. Az efféle nehézségekről a legtöbbször nincs írott információ. Az egyetlen olyan, időben folyamatosan rendelkezésre álló mutató, aminek révén legalább megsejthető, mennyire nehéz lehetett a válás, és mekkora változáson ment keresztül a válópereskedés, a procedúra időtartama. Pest-Budán, illetve Budapesten a fennmaradt válóperes ítéletek alapján egészen az első világháború kitöréséig nyomon követhető az eljárás hosszának változása, a kereset beadásától a bontó ítélet jogerőre emelkedéséig (8. diagram).323 Ezt közelebbről megvizsgálva világossá válhat, hogy fél évszázad leforgása alatt mennyire felgyorsult a házassági kötelék felbontása. A világháború előtti években a válóperek túlnyomó többsége már hat hónapon belül véget ért, illetőleg csak egy jelentéktelen töredéke tartott több mint 2 évig. Összehasonlításképpen: az 1840-es években a Kúrián nem fordult meg olyan válóper, amely fél év alatt befejeződött volna, viszont a perek kétharmada 2 évet, ezen belül egyharmada 4 évet meghaladóan folyt.

Az is látható persze, hogy a pereskedés felgyorsulása nem egycsapásra történt. Időről időre megkülönböztethetők egymást váltó, a válópereskedés „konjunktúráját” és „dekonjunktúráját” hozó időszakok. Ez némileg hasonló a 19. század eleji válóperes időtartamok későbbi elnyúlásához, és reformkori csökkenéséhez. Csak a rend kedvéért említjük, hogy a pereskedés megrövidülése vagy meghosszabbodása általában - előfeltevésünknek megfelelően - együtt járt a válások számának növekedésével vagy csökkenésével (vö. az 1. diagrammed). Az egyetlen kivétel ez alól a századvég, amikor a pereskedési hajlandóság annak ellenére nőtt, hogy a válóper gyors befejeződésére korántsem nyílt kilátás. Itt

323 1896-ig megkülönböztettük a keresztény és a zsidó vallású házasok által indított házassági

bontóperek időtartamát. 1896-tól azokat az „elhagyásos” pereket emeltük ki hasonló módon, amelyek néhány év leforgása alatt a perek többségét tették ki. - Adatbázisunkban 1860-1914 között összesen 7917 válópernél lehetett a kereset beadásától a jogerős ítélet megszületéséig terjedő időtartamot kiszámítani. Megjegyzendő, hogy az ítélet csak az alperesnek történő kézbesítés nyomán emelkedett jogerőre, de ennek pontos dátumára vonatkozó adat nem minden esetben áll rendelkezésre. Fontos, hogy csak a bontó ítélettel befejezett válópereket számítottuk, a kereset visszautasításával végződő pereket nem. Periódusonként, illetve „pertípusonként” a figyelembe vett válóperek száma a következőképpen alakult: 1860-1869 között: 28 keresztény, 31 izraelita; 1870-1875: 88, 47; 1876-1878: 56, 44; 1879-1881: 130, 92; 1882-1884: 140, 95; 1885-1887: 133, 95; 1888-1890: 145, 119; 1891-1893: 137, 90. Az átmeneti 1894-1896 közötti periódusban egyaránt számoltunk keresztény és izraelita, valamint elhagyásos és egyéb válópereket (a két csoport között így átfedés van). Eszerint: 256 keresztény, 107 izraelita; illetve 92 elhagyásos, 192 egyéb válóper. A továbbiakban: 1897-1899: 276 elhagyásos, 318 egyéb válóper; 1900-1902:487, 346; 1903-1905:513,284; 1906-1908:802, 268; 1909-1911: 1238, 333; 1911-1914: 685,99.

185