Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

azonban nyilvánvalóan a házassági törvény hatásáról van szó, amely komplexebb elemzést igényel. Érdemes hangsúlyozni viszont, hogy a válópereskedés a 19. század második felében már „dekonjunktúra” idején sem húzódott el annyira, mint a korábbi „konjunkturális” periódusban, az 1840-es években.324

Mi állhat a válóperek lefolytatásának felgyorsulása, valamint az említett „ciklikus mozgás” mögött? A peres időtartamok lerövidülése, a pereskedés kiszámíthatóbbá válása általában véve összefügg a polgári jogszolgáltatási rendszer kiépülésével, az igazságszolgáltatás szervezeti elkülönülésével (közigazgatásról való leválásával), a bíróságok bürokratizációjával, a jogász szakma, a bírói és az ügyvédi kar professzionalizációjával. Ennek taglalása szétfeszítené e fejezet kereteit, s ide vágó jogtörténeti kutatások hiányában erre igazán mód sem nyílik.325 Jobb híján csak elképzelhetjük, mit jelentett a pereskedő házasok számára, hogy ügyükben vármegyei vagy városi tisztségviselők helyett állami fiiggetlen, szakképzett bírák jártak el; hogy a kiadott rendtartások és szabályzatok, valamint a bírák és bíróságok feletti felügyeleti rendszer szűkebb térre szorította a hivatali diszkréciót; hogy a jogszabályok növekvő erdejében a szakterületre specializálódó ügyvédek, illetőleg jogi szaklapok, bírósági döntvénytárak, népszerűsítő jogi kiadványok segítették az eligazodást. Nem lehet elsiklani olyan apróságnak tűnő mozzanatok felett sem, mint a perindításhoz szükséges anyakönyvi kivonatok, törvényhatósági, és lelkészi bizonyítványok gyorsabb beszerzése; a perbeli cselekmények kapcsán kitűzött határnapok rövidebb lejárata; a királyi törvényszékek bíráinak rendszeres tárgyalása; vagy mint a tanúkihallgatások gyorsabb kivétele. A jog „modernizációja” persze hosszú folyamat volt, s különben is - ahogy már többször hangsúlyoztuk - jelentős helyi eltérésekkel ment végbe. A törvényszéki székhelyek, s különösen a főváros lakosságának egész biztosan könnyebbséget jelentett a bíróság közelsége, valamint a jogi infrastruktúra kiépítettsége (állami hivatalok, ügyvédi és közjegyzői irodák, jogi információk elérhetősége). Többek

324 A két éven túl tartó processzusok aránya a mélypontot jelentő periódusokban, 1882-1884 között is csak 59,2%-ot, 1897-1899 között 54,4%-ot tett ki, ami az 1840-es években országosan mérhető arányhoz (66,3%) képest sokkal kisebb. Kivételként csak az 1894-1896 között indult, a régi házassági rezsim ideje alatt be nem fejezett válóperek említhetők: a pórul járó feleknek kereseti kérelmüket az új törvényhez kellett igazítaniuk, aminek következtében a válóper évekig elhúzódott. Ezekben az esetekben a perek 76,1%-a több mint 2, illetve 28,2%-a több mint 4 évig tartott.

325 Általános jogtörténeti áttekintéseken túlmenően, az érintett területek monografikus feldolgozásával nemigen találkoztunk. Kivételként említhető a bírói és ügyvédi kar vonatkozásában: NAVRATIL Szonja: A jogászi hivatásrendek története Magyarországon (1868/1869-1937). Budapest, 2014.

186