Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

válópereskedéssel bajlódniuk.320 Igaz, hogy az 1840-es évekre már megritkultak az ilyen hosszú ideig eldöntetlen válóperek, de a reformkori processzusok többsé­ge még mindig 3-4 éven belül került fel a Kúriára, ahol további szigorú felülvizs­gálat alá estek (a perek több mint egyharmadában született elutasító ítélet, vagy a hiányosnak talált bizonyítási eljárás lefolytatását elrendelő végzés). A válóperes procedúra a 19. század elejétől mindenesetre komoly akadályt képezett a házas­társak válási szándékának kivitelezése előtt.321 A restriktiv joggyakorlat csupán egyik kellemetlen következménye volt a vá­lóper elhúzódása. A házasságvédő hivatalból történő akadékoskodása, valamint a bíróságok ólomlábakon járó ügyintézése nem csak a múló idő miatt lehetett riasz­tó: a felemésztett költségek, és a bizonytalanság is közrejátszhatott a pereskedés felvállalásának ritkaságában. Menich Zsuzsannával kapcsolatban például tudjuk, hogy a procedúra során apai öröksége tetemes része úszott el. „Hogy Susanna nevű első házasságból való leányomnak, mikor férjével válópert vitt, kölcsön adtam száz v[áltóJ!forin]tot, ez neki örökségébe tudasson be” - végrendelkezett 1847 tavaszán az apa, Menich János. A válófélben lévő asszony szorult helyzetére és talán a családon belüli feszültségekre utal (Zsuzsannának két édes-, és apja második házasságából három mostohatestvére volt) a testamentum gúnyosnak tetsző félmondata: „az ingyen való lakást a házamnál 1838 esztendő óta neki ajándékozom.” Mindenesetre hat évi házasélet, hat évi különélés után, az öt esz­tendeig tartó pereskedés alatt Sztehlik Pál hitvesének egyre borúsabbá válhattak az újrakezdést illető kilátásai. Végül nem csak vagyonát, hanem valószínűleg tes­ti-lelki erejét is felemésztette a pereskedés: három évvel a válás után, 1850 őszén, mindössze 34 évesen a kolera vitte el.322 320 MATAY, 2006: 102., ill. 123. p.; 81., ill, 88. p.; 151., ill. 154. p. A szerző ennél a kúriai felül­vizsgálat elhúzódását hangsúlyozza: uo. 86. p. 321 MNL OL 0.33. A mintavétel a 681-690., 722-730., 781-790., 821-824., 826-830., 882-891., 894-899., 901-923., 925-930., 932-943. lajstromszámokat öleli fel, ami összesen 95 válópert jelent 1842-1848 között. A válóper elhúzódására nyújt példát: VÖLGYESI, 2009. Kalicza Jo­hanna 1840. január 22-én indította meg válóperét Kuthy Lajos ellen, amelyben 1848. augusztus 31 -én született királyi táblai ítélet. 322 Fennmaradt az apa hagyatéki, illetve a kiskorú örökösök gyámhatósági ügye: BFL IV. 141 l.b. Budapest Székesfőváros Árvaszéke általános iratai. 1878, Menich. Ebben található Menich János 1847. május 13-án kelt, június 12-én kihirdetett végrendelete. A hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint Zsuzsanna leánya 203 forintnyi örökségéből le is vonták a testamentumban említett 100 forint kölcsönt. „Menich Susanna Sztehlik Pál özvegye” 1850. november 7-én hunyt el „szárazbetegségben”: Rákoskeresztúr evang. hal. akv. 43/1850. 184

Next

/
Oldalképek
Tartalom