Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

válópereskedéssel bajlódniuk.320 Igaz, hogy az 1840-es évekre már megritkultak az ilyen hosszú ideig eldöntetlen válóperek, de a reformkori processzusok többsége még mindig 3-4 éven belül került fel a Kúriára, ahol további szigorú felülvizsgálat alá estek (a perek több mint egyharmadában született elutasító ítélet, vagy a hiányosnak talált bizonyítási eljárás lefolytatását elrendelő végzés). A válóperes procedúra a 19. század elejétől mindenesetre komoly akadályt képezett a házastársak válási szándékának kivitelezése előtt.321

A restriktiv joggyakorlat csupán egyik kellemetlen következménye volt a válóper elhúzódása. A házasságvédő hivatalból történő akadékoskodása, valamint a bíróságok ólomlábakon járó ügyintézése nem csak a múló idő miatt lehetett riasztó: a felemésztett költségek, és a bizonytalanság is közrejátszhatott a pereskedés felvállalásának ritkaságában. Menich Zsuzsannával kapcsolatban például tudjuk, hogy a procedúra során apai öröksége tetemes része úszott el. „Hogy Susanna nevű első házasságból való leányomnak, mikor férjével válópert vitt, kölcsön adtam száz v[áltóJ!forin]tot, ez neki örökségébe tudasson be” - végrendelkezett 1847 tavaszán az apa, Menich János. A válófélben lévő asszony szorult helyzetére és talán a családon belüli feszültségekre utal (Zsuzsannának két édes-, és apja második házasságából három mostohatestvére volt) a testamentum gúnyosnak tetsző félmondata: „az ingyen való lakást a házamnál 1838 esztendő óta neki ajándékozom.” Mindenesetre hat évi házasélet, hat évi különélés után, az öt esztendeig tartó pereskedés alatt Sztehlik Pál hitvesének egyre borúsabbá válhattak az újrakezdést illető kilátásai. Végül nem csak vagyonát, hanem valószínűleg testi-lelki erejét is felemésztette a pereskedés: három évvel a válás után, 1850 őszén, mindössze 34 évesen a kolera vitte el.322

320 MATAY, 2006: 102., ill. 123. p.; 81., ill, 88. p.; 151., ill. 154. p. A szerző ennél a kúriai felülvizsgálat elhúzódását hangsúlyozza: uo. 86. p.

321 MNL OL 0.33. A mintavétel a 681-690., 722-730., 781-790., 821-824., 826-830., 882-891., 894-899., 901-923., 925-930., 932-943. lajstromszámokat öleli fel, ami összesen 95 válópert jelent 1842-1848 között. A válóper elhúzódására nyújt példát: VÖLGYESI, 2009. Kalicza Johanna 1840. január 22-én indította meg válóperét Kuthy Lajos ellen, amelyben 1848. augusztus 31 -én született királyi táblai ítélet.

322 Fennmaradt az apa hagyatéki, illetve a kiskorú örökösök gyámhatósági ügye: BFL IV. 141 l.b. Budapest Székesfőváros Árvaszéke általános iratai. 1878, Menich. Ebben található Menich János 1847. május 13-án kelt, június 12-én kihirdetett végrendelete. A hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint Zsuzsanna leánya 203 forintnyi örökségéből le is vonták a testamentumban említett 100 forint kölcsönt. „Menich Susanna Sztehlik Pál özvegye” 1850. november 7-én hunyt el „szárazbetegségben”: Rákoskeresztúr evang. hal. akv. 43/1850.

184