Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
bíróságok a katolikus érvénytelenítési perekben növekvő gyanakvással fogadták a pereskedők egybehangzó beismerő vallomásait, úgy erősödött a kétely a gyűlöletüket vagy - házastársi elhagyás után - elesettségüket hangoztató férjek és feleségek őszintesége kapcsán.313 így habár az Ehepatent eredetileg nem kívánta meg sem a házastársak között támadt gyülölség engesztelhetetlenségének, sem az elhagyás gonosz mivoltának szorosan vett bizonyítását, a joggyakorlat a 18. század végén ebbe az irányba mozdult el. Egy további momentum ugyancsak a válóperes eljárás bírói szerepkörének bővülését támogatta, igaz egyúttal a viszálykodó házasok mozgásterét is szélesítette. Az Ehepatent természetjogi iskolázottságú alkotói eredetileg úgy képzelték, hogy a házassági szerződést kötő felek válási szándék esetén - akár katolikusok voltak, akár nem - a paktumot közös elhatározással mondják fel, kölcsönösen belátva az együttmaradás lehetetlenségét. Ez a gyakorlatban persze naivitásnak bizonyult, mivel nem számolt a válás rosszindulatú ellenzésével. A probléma legelőször az egyetértőleges katolikus válóperek kapcsán vetődött fel. Miközben a bíróságoknak az uralkodó egyház híveit - az újraegyesülés lehetőségét fenntartandó - évekig csak akkor volt szabad elválasztaniuk, ha azok egybehangzó kérelemmel járultak a törvényszékek elé, 1786 őszén több olyan elválasztás ügye is a bécsi udvarig jutott, amelyben felmerült a gyanú, hogy az egyik fél szántszándékkal gátolja a szeparációt. II. József emiatt úgy határozott, hogy „ha az egyik vagy másik fél az elválasztásba rosszakaratúan nem kíván beleegyezni, a bíróságnak e tárgyban ítéletet hoznia, a feleknek az ítéletnek szigorúan eleget tennie, és ily módon az elválasztást kivitelezni szükséges.”314 Ekként az elválás, a jogalkalma313 Az egyoldalú ágytól-asztaltól való elválasztások tilalma: 142. Hofdecret vom 12. Junius 1783. Justizgesetzblatt 232. p. A törvényhozó a konfliktushelyzet elkerülésével a katolikus felek újraegyesülését óhajtotta megkönnyíteni: TSCHANNETT, Georg: Zerrissene Ehen. Scheidungen von Tisch und Bett in Wien (1783-1850). Dissertation. Universität Wien. Wien, 2015. 43- 44., 70-71., 75. p. A protestáns válást illető elképzelések a pátens tárgyalásánál: ÖStA AVA Oberste Justizstelle, Bücher. Ratsprotokoll der Kompilationshofkommission (Band 34., 1782) 322-330. p. Az impotencia bizonyításával kapcsolatban a felek vallomásainak elégtelenségéről: ÖStA AVA Alter Kultus, Katolischer Kultus, IV. T. 10. Ehesachen in genere (Karton 9.) 647 ex Oktobri 1785. 314 Az egyetértőleges elválasztást hangsúlyozó egyik rendelet: 550. Hofdecret vom 19-ten May 1786. Justizgesetzsammlung 51-52. p. A probléma felvetődése egy galíciai eset kapcsán: ÖStA AVA Oberste Justizstelle, Bücher. Ratsprotokoll der Kompilationshofkommission (Band 36., 1786-1790) 83. p. Az uralkodó elhatározása nyomán kiadott rendelet: 585. Hofdecret vom 13- ten October 1786. Justizgesetzsammlung 69. p. Ennek közzétételéről: ÖStA AVAAlter Kultus, Katolischer Kultus, IV. T. 10. Ehesachen in genere (Karton 9.) 683 ex Januario 1787. A rendelet magyarországi publikálására fényt vető kancelláriai akta: MNL OL A.39. 11453/1786. 179
