Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
zás egysége folytán, az akatolikusok bontópereiben szintén kimondhatóvá vált, még ha azt az alperes ellenezte is, jóllehet a pátens „engesztelhetetlen gyűlölet” esetén közös kérelmet írt elő.315 Ezek után nemcsak az adhatott okot gyanúra, ha a felek egybehangzóan válási szándékukat hangoztatták, de az is, ha a válástól az ellenlábas házastárs mereven elzárkózott. A továbbiakban tehát tág tér nyílott a bírói intuíció előtt, akinek a személyes érintkezések során meg kellett éreznie, ki kellett fürkésznie a felek motivációit, mögöttes szándékait. A birodalmi kormányzat amellett, hogy a bíróságokat szigorra és alaposságra ösztönözte, két további eljárásjogi újítás révén kívánt gátat vetni a válóperekben tapasztalt szabálytalanságoknak, illetve a házastársak összejátszásának. Az egyik a házassági kötelék védelmére hivatott jogtudó személy, házasság- vagy kötelékvédő ügyvéd perbeli beavatkozása, a másik a válóper kötelező fellebbezése, felsőbírósági felülvizsgálata volt, amelyet egyaránt 1788 nyarán vezettek be. Valójában egyik sem volt újdonság, mindkettő XIV. Benedek pápa 1741 -ben kiadott Dei Miseratione bullájára vezethető vissza, amely a szentszéki bíróságok házassági semmisségi perekben követett eljárása vonatkozásában a peres visszaélések meggátlására, a távollevő alperes érdekeinek képviseletére házasságvédő (defensor matrimoniorum) közbenjárását írta elő. A könnyelmű válások megakadályozása mellett, a házasságvédő kötelessége volt a per fellebbezése is, amennyiben az első- vagy a másodfokon eljáró bíróság a köteléket semmisnek nyilvánította. Az egyházi intézmény világi átvételét eredetileg a katolikus házassági érvénytelenítési perekben előforduló anomáliák vetették fel, foganatosítására azonban megint csak általános jelleggel, tehát a házassági bontóperek vonatkozásában is sor került.316 Eszerint egy bizonyos Francisca Marquetin férje súlyos bántalmazásai miatt indított válópere kapcsán született a döntés. A rendelet Magyarországon végül a házassági pátens 1787. február 27-i kiegészítéseként vált ismertté: uo. 576/1787. 315 A pátens egységes alkalmazásának elvét a Kompilations-Hojkommission egy alkalommal a Magyar Kancellária számára is leszögezte: MNL OL A.39. 11482/1786. Eszerint csak a katolikus házasság felbonthatatlansága miatt tettek különbséget a különböző vallású alattvalók házassági ügyeinek elbírálása között. Az egyoldalú elválasztást illető szabályokról a bécsi válóperek kapcsán: TSCHANNETT, 2015. 38—40. p. II. József legfelsőbb elhatározása után az akatolikus bontóperekben meghatározott válóokok az egyoldalú, szabályos peres eljárás keretében eszközölt katolikus elválasztásoknál is érvényesithetővé váltak. 316 A bulla szövegét közli: GÓZONY György: Egyházi törvénykezés Magyar-országban. Pest, 1841.251-255. p. A szentszéki házasságvédő intézményével kapcsolatban ld.: KOVÁCS Beatrix: A kötelékvédő szerepe az egyházi házassági eljárási ügyekben. Doktori (PhD) dolgozat. Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Budapest, 2013. A házasságvédöre vonatkozó uralkodói rendelet: 871. Hofdecretvom 12-tenAugust 1788. Justizgesetzsammlung 171-172. p. 180
