Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

rendszerint megerősítést nyertek, de módosulhattak is, vagy éppenséggel új szabályok keletkezhettek.

Ami Magyarországot illeti, a válóperes eljárás és a joggyakorlat tanulmányozása egyenesen elengedhetetlen, hiszen a bíróságok a központi kormányzat által kibocsájtott rendeleteket a 19. század folyamán sokáig eltérő módon, a helyi igényekhez idomítva értelmezték, kiegészítették, vagy éppen elvetették. Ezt nevezték „törvényes gyakorlatnak” (usus), amely a társadalmi jogérzék és jogi viselkedés, a „szokás” (consuetudo) kifejeződése volt, s tulajdonképpen maga is a törvény erejével bírt.308 A szokásjogon alapuló magyarországi praxist 1895 előtt sokkal nehezebben lehetett formális jogszabályokkal kordában tartani, mint az örökös tartományokban. így, annak ellenére, hogy 1786 után nagyobb horderejű törvényi változás több mint egy évszázadon keresztül - leszámítva az osztrák polgári kódex kérészéletű uralmát - nem történt, a válóperes joggyakorlat állandó mozgásban volt, ami időről-időre eltérő feltételeket biztosított a jogintézmény használói számára, másként szabályozta az ezirányban jelentkező társadalmi igények érvényre juttathatóságát. A továbbiakban tehát azt fogjuk közelebbről megvizsgálni, hogy a 18. század végétől kezdve miként formálódott a válóperes eljárás, milyen kulcsfontosságú jogi problémák vetődtek fel, s milyen megoldások születtek azokra az idők során.

A processus divortialist leginkább a per tárgyához fűződő érdek és annak különleges súlya társadalmi jelentősége különböztette meg más polgári perektől. Ahogy a válás magyarországi jogát összefoglaló kortárs, maga is gyakorló válóperes ügyvéd, Sztehlo Kornél írja: „A házassági válóperek természetöknél fogva a közönséges polgári pertől eltérő eljárást igényelnek. Míg ugyanis a polgári pereknek feladata csak az alaki igazság felderítése és ennek folytán a felek a pernek tulajdonképpeni urai és a bíróság csak a felett ítél, a mit a felek jónak látnak a bíróság elé vinni, a házassági válóperben nemcsak a peres felek magánjogai forognak szóban, hanem a házasságnak, mint közerkölcsiségi és társadalmi tényezőnek védelmezéséről és fentartásáról van szó.”309 A válóper folyamán tehát

308 Ezt a legtisztább formában Werbőczy Tripartituma fogalmazta meg: MAGYAR TÖRVÉNYTÁR. Werbőczy István Hármaskönyve. Budapest, 1897. 37-A3. p. Törvény és szokás viszonyáról: PÉTER László: Miért éppen az Elbánál hasadt szét Európa? In: Az Elbától keletre. Budapest, 1998. 28-29. p. „Hogy a hazai bíróságok előtt tárgyalt, mindkét felekezetű evangélikusok házassági válóperei nem valamely törvény által szabályozott eljárás, hanem a bírói gyakorlat által megállapított „usus” szerint kezeltetnek, az minden jogász előtt ismeretes.” - írja a kecskeméti törvényszék bírája. CSORBA Károly: A bírói gyakorlat a válóperek körüli eljárásban. Jogtudományi Közlöny 1887. február 25-i (8.) szám 61. p.

309 SZTEHLO, 1890: 149. p.

176