Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
rábban a neológok házassági reformot illető óhajának adott hangot: „A modern állam nem tűrhet el viszonyokat, melyek a mellett, hogy megmételyező hatással vannak a tiszta családi életre, a jogbizonytalanság kiapadhatlan forrását is képezik. [...] A jogi élet és a törvényhozás terén egy kis tavaszi szellő vonul át, most van hát idején, hogy a jogi ghetto is kitataroztassék.”304 Az ugyan nem valószínű, hogy Mezey ekkor a , jogi ghetto kitataroztatása” kapcsán, hithű zsidóként a polgári házasság és válás behozatalára gondolt volna, kétségtelen azonban, hogy a házassági törvényjavaslat beterjesztése, amely nemcsak a zsidó válások gyakorlatával ellenkezett, de azok szellemétől is idegen volt, a civil jogszabályokhoz alkalmazkodó neológ oldalon korántsem váltott ki akkora felháborodást, mint az ortodox táborban. Ugyanakkor viszont az ortodoxok is gyorsan napirendre térhettek a dolog felett, hiszen mint korábban, úgy ezután sem törődtek igazán az állami házassági jogszabályokkal.305 A zsidóságnak egyébként vallási irányzatoktól függetlenül minden oka meg lett volna arra, hogy az 1895. október 1-én életbe lépő házassági törvényt ellenezze. A válólevél intézményének polgári törvényben való megtartása természetesen szóba sem került, ám a zsidó válás alapvető követelménye, a kölcsönös beleegyezés momentuma sem szerepelt a legitim válóokok sorában. Mint látni fogjuk, a magyar törvényhozók a vétkességi elvet szem előtt tartva mindenféle konszenzusra módot adó válóokot igyekeztek kigyomlálni a magyar házassági jogból. A jogi környezet zsidó nézőpontból kedvezőtlenre fordulását jelzi a budapesti izraelita vallású válópereskedők arányának századvégi visszaesése. Ezzel együtt persze - a válási népmozgalom gyors ütemű századfordulós bővülése miatt - a zsidó pereskedők száma 1895 után ugyancsak nőtt, és még arányuk visszaesése után is megmaradt kiemelkedő válási rátájuk. A házassági törvény felerősíthette a megkezdett civilizációs folyamatot, de ezt már nem láthatjuk olyan pontosan, mint 1896 előtt, hiszen a felekezeti rendszer felszámolása az ezzel kapcsolatos konfliktusokat is a szőnyeg alá söpörte. Egy példát mégis tudunk hozni arra, hogy a századvégen a válólevél kiadása-átvétele körüli huzavonák kimenetele már egészen másként alakulhatott, mint korábban. 304 MEZEY Ferenc: A zsidó házassági jogról. Ügyvédek Lapja 1887. április 2-i (14.) szám 5. p. 305 Az ortodox Zsidó Híradóban több cikkben tiltakoztak a polgári házasság ellen, amihez immár nem kellett válólevél. Ld. 1893. november 3-i (42.) szám 1-2. p. (Rabbigyűlés); 1893. november 9-i (43.)szám 1-2. p. (A polgári házasság és a zsidók); 1894. április 12-i (15.) szám2-3.p. (A get kérdéséhez); 1895. szeptember 12-i (35.) szám 1-2. p. („Pileges begivoh’j. Ez részben dühös reakció volt a neológok gertel kapcsolatos kompromisszumkészségére: vö. FLEISCHMANN Sándor: A „get” kérdéséhez. Egyenlőség 1894. április 6-i (14.) szám melléklete 1-2. p. 173
