Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

Tipikus ebből a szempontból a józsefvárosi bérkocsiiparos, Erber Sámuel esete, akinek felesége, Wolf Amália az 1888 végén indult válóperben 500 forintot követelt a válásba való beleegyezés fejében. Amikor a fővárosi törvényszék a házasságot a nő ellenszegülése dacára mégis felbontotta, az Amerikába távozott (a hamis útlevéllel való külföldre szökés vádja egyébként már a per során felmerült). Az időközben újraházasodni óhajtó férj így, válólevél híján tehetetlen volt: Kohn Sámuel főrabbi a törvényre hivatkozó vőlegénynek kereken kijelentette, hogy - idézzük - „én magam vagyok a törvény és a ki magát elválasztotta, az adja is össze törvényesen”. Erber Sámuel erre 1892 nyarán a minisztériumhoz fordult, de nem járt sikerrel. A főrabbinak végül mégis igaza lett, mert aki a férfit elválasztotta, az később össze is adta: a civil házasság bevezetése nyomán, 1898 őszén Erber a VIII. kerületi polgári anyakönyvvezető előtt vette el élettársát, Geier Sára Eszter háztulajdonosnőt. Az egyházi esküvő minden bizonnyal elmaradt.306

A rituális válás végrehajtása, a válólevél átadása-átvétele a századfordulótól mindenesetre ugyanúgy kikerült a házassági politika, illetőleg a civil jog látóköréből, ugyanúgy „magánügynek” minősült, mint a lelkipásztorok békepróbái a keresztény felekezetek, avagy az esetleges szentszéki eljárások a katolikusok esetében. „A hitvesek vagyonjogi kérdéseit nem a rabbinátus szabályozza, hanem az illetékes világi bíróság elé viszik. Nem a dájannal, hanem az ügyvéddel tanácskoznak.” - írja Guttmann Mihály hittudós, csongrádi rabbi 1913-ban.307 Az esetleges közösségi szankciók persze még sokakat, sokáig visszatarthattak a zsidó vallástörvény figyelmen kívül hagyásától, azonban az is biztos, hogy a normaszegőknek a századfordulótól már sokkal nehezebben lehetett megálljt parancsolni. A polgári házasság bevezetése ugyanúgy - sőt, a keresztény-izraelita vegyes házasságok polgárjogi akadályának eltűnésével, s a felekezet kényszerű zártságának oldódásával még inkább - kivette a válólevél felmutatását megkövetelő rabbik kezéből a legfontosabb „ütőkártyát”, az egyházi esketés megtagadását, mint a katolikus plébánosok hasonló eljárása az elvált katolikusokkal szemben.

306 Erber c. Wolf válóper: BFL VII.2.C. 1888. V. 94. A válólevél körüli bonyodalmakról tudósít: Pesti Napló 1892. július 4-i (187.) szám 9. p. Az újraházasodás 1898. október 18-án: BFL XXXII1.1 .a. Budapest VIII. kerületi ház. akv. 951/1898. A pár lakcíme ekkor közös, Budapest VIII. Madách u. 30. volt.

307 [GUTTMANN Mihály:] A Sulchan Áruch és a magyar zsidóság. Néhány alkalmi észrevétel az izraelita vallásfelekezet napirenden levő egyik kérdéséhez. Budapest, 1913. 15. p. - 1896-ban a fővárosban csak 2 polgári házasságkötés történt, amelynél az egyházi esküvőt a válólevél hiánya akadályozta meg: FRISCH Ármin: Az egyházpolitika jegyében. In: Bacher Vilmos-Bánóczi József (szerk.): Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve 1899. 209. p. Ugyanezt a századfordulón már gyakorinak minősíti: Magyar-Zsidó Szemle 1901/1. 3^1. p.

174