Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

Bevezetés

generális kulcsok szerint megadóztatta. Az állami jogrend jelenlétét a 19. század derekától kezdve katonák, csendőrök, adószedők, tisztviselők, tanítók, ügyvédek, törvényszolgák nyomatékosították.9 Ami ebből a házasságokat illeti: miközben korábban - és ez Magyarország esetében majdnem a teljes 19. századot jelenti - a házasságkötést és a házasélet ellenőrzését az egyházi szervek, mindenekelőtt a helyi plébánosok, lelkészek, pópák és rabbik végezték, addig a századforduló táján az egyházak teljesen kiszorultak e területről, s a jövőben csak informális szerepüket őrizhették meg, ha tudták. Helyettük a házaspárok konfliktusaikkal az állami bíróságokhoz fordultak, amennyiben jogilag érvényes, kikényszeríthető megoldásokban gondolkodtak. Az egész átalakulást egy hosszabb, legalábbis évtizedeken át húzódó folyamatként képzelhetjük el. A rossz házasságban élők ma már, ha úgy hozza a balsors, magától értetődő természetességgel mennek bíróságra, korábban azonban ez nem igy történt. Sokáig tartott, amíg a válás az elmérgesedett házas viszályok megoldásának kézenfekvő eszköze lett.

Véletlen egybeesés lenne csupán, hogy a válások Magyarországon éppen ekkoriban, vagyis a házassági jog államosításával, illetve a hagyományos (egyházi) ellenőrzés meggyengülésével, és a polgári jogrend megszilárdulásával egyidejűleg kezdtek terjedni? Vajon a radikális törvényhozási lépés képes volt megváltoztatni, befolyásolni a viszálykodó házasok viselkedését, vagy a törvény írott malaszt maradt csupán, és visszakanyarodhatunk a válási ráták növekedésének hagyományos magyarázataihoz? Reményeink szerint a budapesti válások vizsgálatával választ tudunk adni ezekre a kérdésekre. A fővárosi források segítségével megpróbálhatunk képet alkotni arról, hogy kik voltak azok a férjek és feleségek, akik elsők között vették igénybe állami „szolgáltatásként” a házassági kötelék felbontását; milyen célokat követtek, hogyan, milyen intenzitással használták a válást a különböző vallású, szociális helyzetű házaspárok a házassági törvény előtt és után. A válaszadás akkor is fontos, ha tudatában vagyunk annak, hogy a magukat alternatív megoldásként szívósan tartó jogszokások és gyakorlatok - a források hiánya, avagy hozzáférhetetlensége miatt - nem tanulmányozhatók ugyanilyen precizitással, s emiatt az eltérő választások okait illetően találgatásokra vagyunk utalva.

A tervezett vizsgálathoz a dualizmuskori Budapest minden szempontból alkalmas vizsgálati terepnek ígérkezik. „A magyar kapitalista fejlődés kibontakozása, mely ezekre az évtizedekre esett, legszembetűnőbben a főváros fejlődésében mutatkozott meg: Budapest a kontinens egyik leggyorsabban növekedő városa lett.

9 WEBER, Eugen: Peasants into Frenchmen. The Modernization of Rural France, 1870-1914. Stanford, California, 1976. 50-66. p.

16