Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

Bevezetés

Magyarországnak nemcsak legnépesebb, hanem a gazdasági élet minden területén a legjelentősebb városa, az ország legnagyobb áru-, pénz- és munkaerőpiaca, legnagyobb iparvárosa, valamint kulturális központja.” - állapítja meg Vörös Károly.10 A rohamléptékben terjeszkedő nagyváros népessége 1850 és 1914 között megnégyszereződött; bevándorlók tömegei, zömmel nőtlen férfiak és hajadon nők, igyekeztek önálló egzisztenciát teremteni, vagy távol maradt családtagjaikat keresetükkel segíteni. A családokat, a házasságokat tehát a társadalmi változások, az időről-időre visszatérő gazdasági nehézségek könnyen válságba sodorhatták. A lakosság nagyobb hányada római katolikus vallású volt, de jelentős volt a vallási kisebbségek, az evangélikusok, reformátusok, valamint a zsidók hányada is (utóbbi két felekezet részaránya ráadásul folyamatosan nőtt). Ugyanakkor Budapest volt az ország fővárosa, a megálmodott „Magyar Birodalom” központja, egyben természetesen - számos kerületi járásbíróság mellett - törvényszéki székhely is, vagyis a város lakosai, köztük a perlekedő házasok könnyen és gyorsan elérhették a megfelelő bíróságokat. A jogi infrastruktúrát számtalan ügyvédi és közjegyzői iroda tette teljessé.

Mindez talán túl sok is egyszerre, s joggal vethető fel a kérdés: mennyiben lehet tipikus a fővárosi házasok viselkedése? Erre gyorsan azt mondhatnánk, hogy semennyire, hiszen Budapesttel egyetlen magyarországi település sem vethető össze. Ugyanakkor érdemes megfontolni két körülményt. Az egyik, hogy a magyar főváros túlsúlya a válási népmozgalmon belül - mint hamarosan látni fogjuk - korántsem volt olyan mértékű, mint azt első hallásra, a fentebb elmondottak alapján képzelhetnénk. Mindenképpen érdemes lenne tehát szemügyre venni más városok, mezővárosok, falvak házasainak magatartását is, mielőtt áthidalhatatlan kulturális szakadékot húznánk a főváros és a „vidék” közé. Ezt itt nem tudtuk megtenni, mert hasonló tanulmányok ebből az időszakból nem állnak rendelkezésre.11 Annál is inkább, mivel - és ez a másik dolog, amit hangsúlyozni

10 VÖRÖS Károly: A világváros útján: 1873-1918. Budapesti Negyed 1998/2-3. 106-107. p.

11 Mindössze két olyan munkáról van tudomásunk, amely a fővárosi válások történetét érinti. Az egyik Gyáni Gábornak az 1896-os budapesti válóperes irattári évfolyamon alapuló elemzése: GYANI Gábor: Házasságok kötése és bontása. In: Hétköznapi Budapest. Nagyvárosi élet a századfordulón. Budapest, 1995. 12-27. p. A másik egy gyakorló válóperes bírónő kalandozása szakmája múltjában: RÉV Erika: Válóperek krónikája. Budapest, 1986. A vidéki városok válásainak átfogó elemzése ugyancsak ritka. Kiemelendő Mátay Mónika debreceni válásokról szóló könyve: MÁTAY Mónika: Törvényszéki játszmák: válás Debrecenben 1793-1848. Debrecen, 2006. Az egyetlen, a vizsgált korszakra eső munka, amely válóperes forrást (a Pécsi Királyi Törvényszék válópereit) hasznosít: HERGER CSABÁNÉ: A nővételtől az állami anyakönyvvezetőig. A magyar házassági köteléki jog és az európai modellek. Budapest-Pécs,

17