Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
Az efféle hasztalan, csak ideig-óráig reményt keltő próbálkozásokhoz képest elterjedtebb lehetett a get meghamisítása és csalárd átvétele, amiről persze a dolog természeténél fogva csak kivételesen értesülhetünk. El lehet képzelni például, mekkora volt Deutsch Salamon budapesti lakos megrökönyödése, akinek 1889 nyarán jutott fülébe, hogy a fővárosi bíróságon három éve elvált neje, Weisz Regina, akinek a válólevelet nem szolgáltatta ki, a Dohány utcai zsinagógában mégis új házasságot kötött Gelb János (Jakab) tőzsdeügynökkel. A szálak Halas Simon ercsii rabbiig, illetve rajta keresztül négy zsidó férfiig, Löwinger Györgyig, Groszmann Sámuelig, Kümmelheim Náthánig és Löwinger Mayerig vezettek. A férj feljelentéséhez csatlakozó rabbi, Halas Simon előadása szerint a nevezettek 1887 őszén azzal állítottak be hozzá, hogy Deutsch Salamontól meghatalmazást kaptak arra, hogy a válólevelet Weisz Reginának átadják - ami a jóhiszemű rabbi közreműködésével meg is történt. Az efféle esetek már csak azért sem válhattak nagyobb számban ismertté, mert a bíróságok nem törődtek a válólevél kiállításával: a közokirathamisítás miatt vád alá helyezett négyest azzal az indoklással mentették fel, hogy a kérdéses házasságot jogerősen már felbontották, s a get pedig, amelyet különben a férj az ítélet értelmében köteles lett volna nejének kiadni, nem tekinthető közokiratnak.297 Bűncselekmény nem történt, hiszen a zsidó házasság felbontásához a válólevél kézbesítése az állam nézőpontjából nem szükségeltetett, így a dokumentum nem is élvezhetett közhiteit. Az opciók között ott volt legvégül a zsidó hit elhagyása, egészen pontosan a katolikus anyaszentegyházba való megtérés is, amely a keresztelt számára a legtöbbször okafogyottá tette a válólevél kiadása körüli huzavonát. A kánonjog ugyan nem tekintette eleve semmisnek a katolikus vallásra betért nem-keresztény fél korábbi házasságát, de úgynevezett interpelláció nyomán - ennek keretében a zsidó felet kérdőre vonták, hajlandó-e belenyugodni hitvese kitérésébe, illetve vele együtt élni, amire általában az elvárt nemleges válasz érkezett - megengedte a kikeresztelkedett fél újraházasodását. Miután a zsidó vallástörvény ugyancsak tűrhetetlennek tartotta az ilyen állapotot, hasonlóan rendelkezett, ám csak a zsidó hiten maradt férjek esetében. Az elhagyott zsidó feleségek viszont agunah állapot297 Pesti Hírlap 1890. február 26-i (56.) szám 11. p. A büntetőperben született ítéleteket közli: A Jog 1891. július 5-i (27.) szám melléklete 107—108. p. Az esetet kommentálja: REINER János: Kényszeríthető-e a rabbi vagy rabbihelyettes a házasságkötésnél való közreműködésre? Jogtudományi Közlöny 1891. június 26-i (26.) szám 204-207. p.; SZABOLCSI Miksa: Oktalan kívánság. Egyenlőség 1894. január 12-i (2.) szám 3-6. p. Weisz Regina házassági szerződése: BFL VI1.185. 1051/1889. Házassága: MNL OL Budapest (pesti neológ) izr. ház. akv. 230/1889. A felek 1890. március 9-én született leányát törvényesként anyakönyvezték: MNL OL Budapest (pesti neológ) izr. szül. akv. 543/1890. 168
