Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
momentuma még jó darabig nem a civil bontó ítélet, hanem a rituális válólevél átadása, illetve átvétele volt. A helyzeten a zsidóság polgárosodása és társadalmi integrációja változtatott, amit a századfordulótól a polgári házasság, válás bevezetése, valamint az újraházasodás polgári anyakönyvezése gyorsított fel. Konfliktusok a get körül A korai időszakban elvétve még akad rá példa, hogy a civil bíróságok megkísérelték kikényszeríteni a válólevél kiadását és átvételét. A mezőtúri városi törvényszék Lemer Ignác helybeli kereskedőnek az óbudai születésű Abeles Mária elleni perében hozott bontó ítélete nyomán, miután a nő nem volt kapható a válólevél elfogadására, a férj 1870 májusában végrehajtást kért. Az óbudai törvényszék nyomására a házasságot anyakönyvező óbudai rabbi végül ugyan bejegyezte a kötelék bírói felbontását, de a matrikulában a világosság kedvéért azt is rögzítette, hogy a „vallástörvény szerinti, válólevél útjáni elválás azonban a fennforgó vallási akadályok miatt nem történhetett meg.” A feleség még ezt is sokallta, de beadott semmisségi panaszát a Kúria elutasította. A budai törvényszék ezután még egyszer kísérletet tett rá, hogy pénzbírsággal fenyegetve a válólevél átadásának kikényszerítésére szorítsa az egyházi közeget, de annak kérvénye nyomán a Kúria 1871 elején megszüntetette az eljárást.286 A legfőbb bírói fómm, jóllehet a válólevél átadását elrendelő bírói praxist nem találta törvénytelennek, azt sem engedte meg, hogy az anyakönyvi ügyben illetékes rabbit a zsidó vallási előírások megszegésére szorítsák. Az említett pestihez hasonló eset fordult elő Szabadkán, miután a helybeli törvényszék 1876 nyarán 100 forint bírság terhe alatt próbálta meg az elválasztott feleséget a válólevél elfogadására bírni: a Kúria megsemmisítette a jogtalannak tartott törvényszéki végzést, megismételve, hogy az ítélet maga is kellőképpen igazolja a bontás tényét.287 Ez - fűzhetjük hozzá - kétségtelenül így volt, de vajmi keveset ért, ha a nő új házasságot szeretett volna kötni. Az említett kudarcok persze nem jelentették azt, hogy a civil bíróságok teljesen eszköztelenek voltak a vonakodó házastársakkal és az esketéstől elzárkózó dapest VI. kerületi hal. akv. 791/1901. A válóper: BFL VII.2.C. 1878. V. 9. Egyik esetben sincs forrás újraházasodásról. 286 Törvényszéki Csarnok 1871. március 7-i (19.) szám 75—76. p. A felek óbudai házasságának anyakönyvi bejegyzése: MNL OL Óbuda izr. ház. akv. 21/1867. Eszerint egyébként a nő már elváltán ment az özvegy férfihoz feleségül. 287 Törvényszéki Csarnok 1876. szeptember 1-i (67.) szám 269. p. 163
