Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
rabbikkal szemben, illetőleg, hogy ne kíséreltek volna meg más eszközökkel érvényt szerezni határozataiknak. A polgári házasság bevezetéséig napirenden voltak a get kiadása, illetve az elválasztott felek újraházasodása körüli bonyodalmak. A nyomásgyakorlásra leginkább a vagyoni viszonyok rendezése adott módot, hiszen a vagyoni viták elsimítása - a keresztény válóperektől eltérően - nem feltétlenül képezte a válóper részét, azokat külön perre is utasíthatták.288 Ha viszont a vagyon megosztása, a hozomány, a közszerzemény kiadása, vagy nőtartásdíj fizetése került terítékre, a válólevél nélkül maradt házastárs bizton számíthatott a civil bíróságok megértésére és támogatására. így előnyös pozícióból perelhetett Stein Salamon földbirtokos elvált neje, Franki Ida, aki 1889 körül a Budapesti V. kerületi Királyi Járásbíróságon havi 200 forint ideiglenes nőtartásdíjat követelt exférjétől, arra hivatkozva, hogy az a válólevelet nem adta ki. Érdekes, hogy a járásbíróság egyáltalán eljárt az ügyben, hiszen az exfeleség ideiglenes nőtartásdíjra a házasság jogerős felbontása után már nem formálhatott volna igényt (annak célja ugyanis a válóper alatti megélhetés biztosítása volt), márpedig a törvényszéki ítélet jogerőre emelkedésével a válás polgári jogi szempontból megtörtént. A bíró nyilván úgy gondolta, hogy amíg Franki Ida nem kap válólevelet, nem tud újraházasodni, addig eltartásáról férjének kell gondoskodnia. Stein Salamon a get kiadására egyébként már csak azért sem lehetett hajlandó, mert felesége előzőleg vagyoni pert akasztott a nyakába, amelyben hatalmas összegű követeléssel állt elő, s a válást a Budapesti Királyi Törvényszék jóvoltából egyoldalúan, érzékeny keserítésre hivatkozva csikarta ki.289 Még inkább kiérződik a törvényszék roszszallása a neves pesti könyvkiadó, Wodianer Fülöp elvált Irma leánya vagyoni perében, amelyet a nő 1892-ben az exférj, dr. Berger Ignác orvos ellen indított. A nő keresete a polgári bíróságon nyitott fülekre talált, hiszen utóbbi a következő év nyarán hozott ítéletével nemcsak a hozományt rendelte kamatostul visszafizetni a felperesnő részére, hanem azon felül még nőtartásdíjat is kiszabott, hivatkozva arra a körülményre, hogy alperes „a válóperbeli ítéletekben megállapított ebbeli 288 Az udvari kancelláriai rendelet 21. pontja kimondta, hogy ha olyan, korábbi szerződésre, vagyonmegosztásra, vagy gyermekelhelyezésre vonatkozó vitás kérdések támadnak, amelyeket nem sikerül a válóper során rendezni, akkor azokkal a feleket rendes perútra kell utasítani. A joggyakorlatra: RÉSŐ ENSEL Sándor: Vitás kérdések a házassági jogból. Magyar Themis 1880. szeptember 23-i (39.) szám 311-312. p.; SZTEHLO, 1890: 100-101. p. 289 A nőtartási perről: A Jog 1891. március 29-i (13.) szám melléklete 49-50. p. A válóper: BFL VII.2.C. 1887. V. 62. Vagyoni perek: BFL VI1.2.C. 1887.1. 401., 1889.1. 520. A vagyoni egyezség, amelyet a get kiadásától tettek függővé: BFL VII.175. Steinbach István közjegyző iratai 433/1891. A pereskedés kimeneteléről a nő ügyvédje által indított perből értesülhetünk: BFL VII.2.C. 1891. 1. 520. 164
