Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

tése előtt foganatosították a rituális aktust. Ennek alapján mondta ki bűnösnek az újraházasodó férfit.275

A get kérdésében érvényesülő bírói praxis, habár első ránézésre következetlennek tűnik, valójában, legalábbis ami a fővárosi gyakorlatot illeti, nem nélkülözte a koherenciát. A Pesti Városi Törvényszék korai, 1860-as évekbeli ítéletei alapján arra következtethetünk, hogy a definitiv ítéleti formula bevezetése öszszefüggött a zsidó válóperekben való aktívabb bírói szerepvállalással, egészen pontosan a hátrányos helyzetben lévő zsidó feleségek védelmével. A zsidó válás nemi specifikuma volt tudniillik, hogy a válólevelet a férj adta át, illetve, hogy azt a nő házasságtörése esetén egyoldalúan is ki lehetett adni (fordított esetben persze nem), ami arra ösztönözte a keresztény bírákat, hogy a zsidó nők oldalán avatkozzanak be a legális útra terelt házas konfliktusokba.276 Miután a válólevél átadását feltételesen engedélyező joggyakorlat a hátrányos helyzetben lévő nők védelmének lehetőségeit erősen behatárolta, a fővárosi bíróság az 1863-as udvari kancelláriai rendelet 22. pontjának sajátos értelmezésével segített a dolgon. E részben az „elválásra” felhozható egyéb indokok (bűncselekmény, elhagyás, rendetlen életmód, élet elleni cselekmény, bántalmazás, érzékeny keserítés) szerepeltek. Noha a rendelet más szakaszai (17-21., 23.) világossá tették, hogy a jogalkotó itt „elválás” alatt ágy-asztaltól való elválasztást értett, s a házasság felbontását kizárólag a felek kölcsönös szabad beleegyezése nyomán, vagy a nő házasságtörése miatt kérhették, a civil bíróság esetenként mégis kimondta a válást, illetve elrendelte a válólevél átadását a 22. pontban szereplő okokból is. „az idézett udvfari] rendelvény 21. pontja, mely a zsidó házas feleknek az elválást közmegegyezés folytán, akadály nélkül megengedi, nem mondja ki egyszersmint azt, hogy a zsidó házas felek közmegegyezés nélkül is, egyik vagy másik fél által beigazolt, s a 22-ik pontban felsorolt okoknál fogva egyáltalában elválaszthatók nem volnának.” - hangzik a bontó ítélet felsőbírósági indoklása egy későbbi esetben.277 Mi több, a törvényszékek olykor magát a kancelláriai rendeletet is figyelmen kívül hagyva, a protestáns processzusoknál szokásos „engesztelhetetlen gyűlöletre” hivatkozva

275 Az aradi esetet hozza: SZTEHLO, 1890: 81-82. p. - A győri ügyről: Ügyvédek Lapja 1891. január 3-i (1.) szám 2. p. Az esetet kommentáló csornai ügyvéd cikke: STRIKER Adolf: Kettős házasság és kanczelláriai rendelet. Ügyvédek Lapja 1891. január 17-i (3.) szám 6-7. p. Az itt közölt információk alapján azonosíthatók a házasság adatai: MNL OL Tét izr. ház. akv. 1/1871.

276 A zsidó válás nők számára hátrányos, unilaterális jellegéről: DUBIN, 2007: 68-70. p. A Kompilations-Hofkommission ülésein, a zsidó házassági pátens tárgyalása közben többször felmerült e téma: ÖStAAVAHKARIV. T. 8. (Ehen der Juden, Galizien, Karton 1548.) 1785. szám nélkül.

277 Brachfeld Vilma c. Blum Jakab: BFL VII.2.C. 1873. V. 1.

158