Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
bontottak. Talán mondanunk sem kell, hogy a zsidó vallástörvény szerint ezek egyike sem képezett legitim válóokot, s így nem jogosított fel a válólevél átadására. Ennek nyilvánvalóan a bíróság is tudatában volt, éppen ezért, az ilyen esetekben kezdte a válólevél feltétlen átadását elrendelő ítéleti formulát alkalmazni. A dolog világosabbá válhat, ha röviden sorra vesszük a szóban forgó korai ügyeket. A legelső általunk ismert esetben a Pest Városi Törvényszék 1866 nyarán engesztelhetetlen gyűlöletre hivatkozva bontotta fel Schwarcz Antónia és Grünberger Samu házasságát, s rendelte el a válólevél kiadását: az ok a férj tettlegessége volt, aki még a rabbi előtt is véresre verte nejét. Az ítéletet a Kúria 1867 februárjában jóváhagyta. Pár hónappal korábban a pesti bíróság érzékeny keserítésként értékelte Abeles Antal felperesnővel, Neumann Franciskával szembeni abúzusát, életre és egészségre ártalmas „közeledését”. A legfőbb bírói fórum 1867 végén, engesztelhetetlen gyűlöletre változtatva a hivatkozási alapot, jogerőre emelte az elsőfokú ítéletet. Stem Mária Moser Simon elleni válóperében a törvényszék 1868 nyarán érzékeny keserítés miatt bontotta fel a házassági köteléket, konkrétan azért, mert a férj annyira megverte terhes feleségét, hogy az elvetélt, majd amíg az betegen feküdt, elhagyta. Miután az alperes vonakodott kiadni a válólevelet, a bíróság külön végzést hozott arról, hogy az ítélet egyben válólevél gyanánt szolgál. Állhatatosan megtagadta a get kiadását Breier Mór pesti kalapkészítő is, noha az illetékes rabbi békéltetési bizonyítványa élénk színekkel ecsetelte az elhagyott feleség, Baruch (Bachrach) Emília és gyerekei nyomorát. Evekig tartó ellenállását valószínűleg az törte meg, hogy a városi bíróság 1870 februárjában hűtlen elhagyás okán mégis felbontotta a házasságot, holott a férjnek valójában nem veszett nyoma. Végül aztán márciusban megtörtént a válólevél átadása. Ténylegesen eltűnt viszont Pestről az a Simon Izsák orvos, akinek felesége tizenhét évi egyedüllét után kikeresztelkedett, majd válópert indított. A törvényszék 1869 tavaszán szintén hűtlen elhagyás címén mondta ki a válást. 1870 őszén egy másik tekintélyes pesti zsidó polgári család nőtagja, Kanitz Eliza is érzékeny keserítésre hivatkozva szabadult meg tönkrement, impotens, tébolydába került férjétől, Hertzka Gyula kereskedőtől. Érdekes módon a világi bíróság előtt nem csupán végletekig elmérgesedett házas viszály szolgáltathatott okot a zsidó házasság egyoldalú felbontására. Noha a törvényszék nem találta elegendőnek az érzékeny keserítés miatt perlő feleség, Mannheimer Zsófia által felhozott tényeket, a Kúria végül a férj, dr. Mannheimer Ignác ügyvéd ellen ítélt, s 1871 nyarán az elsőfokú verdiktet megváltoztatva kimondta a válást, arra hivatkozva, hogy dr. Mannheimer korábban válási szerződésben fejezte ki hajlandóságát a válólevél átadására. Egy másik fejtörésre okot adó esetben, már az újonnan felállított Pesti Királyi Törvényszéken, 1872-ben adta be válókeresetét Singer Eleonó159
