Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
ten. Nem nehéz kitalálni: azt, amit korábban a Brachfeld vagy a Widder házaspár is. A fővárosi rabbik nyilván nem voltak hajlandók a rituális válólevél átadásánál civil bírósági ítélet nélkül közreműködni. A tárgyaláson maga Stern Albert is sejtetni engedte, hogy nem először segített válófélben lévő házasok baján. Saját elmondása szerint tekintélyes ügyfélkörrel rendelkezett, amelynek bővítésén egy általa meg nem nevezett keresztény ügyvéd, országgyűlési képviselő is buzgón munkálkodott.266 A Brecher-ügy után, legalábbis a fővárosban, lassan bezárultak a kiskapuk, s a válni óhajtó zsidó férjek és feleségek egyre kevesebben kockáztathatták meg a polgári bíróság elkerülését. Azok közül, akik mégis megpróbálkoztak, sokan járhattak úgy, mint az a Polatsek Sámuel, aki annak idején szintén Stern Albert rabbi ügyfelei közé tartozott, ám a rituális válás után, később szorult helyzetbe került. A lipótvárosi hordár 1883 elején Bachat Dániel evangélikus főespereshez fordulva adta elő a következő históriát: „Mély tisztelettel alólírott Polatsek Sámuel [...] akkor ugrai lakos, 1864. évben Visontán (Heves megyében) előzetes egyházi hirdetés vagy ilyen alól dispensatio, valamely rabbi vagy vallástanító közreműködése nélkül, egyszerűen 10 laikus zsidó jelenlétében összeköttetésbe léptem Altmann Mina tolcsemesi (Sáros megyei) születésű nővel, kivel többszöri félbeszakításokkal 1870. évig házi közösségben éltem, amely időben nevezett nő engem végleg elhagyott.” A férfi Budapestre költözött, ahol hamarosan összeállt egy Kavecsek Róza nevű katolikus nővel. Miután felesége felkereste, s megegyeztek egymással a házasság felbontásában, 1873 őszén az újpesti rabbi közreműködésével, aki „anélkül, hogy egyáltalán kérdezte vagy kereste volna, hogy köztem s azon nő között létesült-e valaha házasság”, a nőnek kiadta a válólevelet. Polatsek persze jól tudta, hogy házassága vallási szempontból érvényes, a kérvény célja azonban a törvényszéki válópereskedés megtakarítása volt, ezért erről mélyen hallgatott. O és keresztény vadházastársa - folytatódik a történet - 1882-ben jutott arra a gondolatra, hogy egybekelnek. A nő evangélikus hitre tért, a férfi kikeresztelkedett, majd Győry Vilmos evangélikus lelkészhez fordulva kérték megesketésüket. Ám amikor a tiszteletes megismerkedett a körülményekkel, bigámia gyanújára hivatkozva nem volt hajlandó a házasság hirdetésére. Ezek után fordult Polatsek Bacháthoz, Győry egyházi feletteséhez. A hordár, illetve a nevében eljáró Török Béla ügyvéd azonban hiába kérte az esküvő engedélyezését, bizonygatva, hogy a visontai rituális aktus házasságkötésnek nem tekinthető, s Altmann Minával 266 Az ítélőtáblái ítéleteiben szereplő, Kohn 1870-es levelét illető kitételre hivatkozik: Gerichtshalle 1879. szeptember 18-i (75.) szám 362. p. Brecher Henrik lakcíme: BFL VII. 106. Budapesti (Pesti) Királyi Törvényszéki Fogház fogolytörzskönyvei. Elítélt foglyok törzskönyve 602/1879. 154
