Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

tulajdonképpen ágyassági viszonyban élt, aminek következtében keresettel sem fordulhat a polgári bírósághoz - a főesperesnél csukott fülekre talált.267 A szorult helyzetéből kikeresztelkedéssel menekülni próbáló férfi ezek után valószínűleg se elválni, se újraházasodni nem tudott.

Miközben az állam részéről mind nagyobb nyomás nehezedett a zsidó hitközségekre annak érdekében, hogy házassági ügyeiket a civil jogszabályokhoz igazítsák, a királyi törvényszékek nem könnyítették meg az elvárt alkalmazkodást. Az állami biróságok a zsidó házassági perekben nem vették figyelembe a vallástörvény kívánalmait, ami állandó panaszokra adott okot a hitközségek, főként a civil jogszabályok követésére egyébiránt hajlandó neológ hitközségek részéről. A jelzett tendencia azért meglepő, mert a vonatkozó anyagi jog, az Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch, majd a sokat vitatott udvari kancelláriai rendelet eredetileg megkisérelte, amennyire lehetett, a bírói gyakorlatba átemelni a zsidó vallási előírásokat. A Monarchia osztrák felében a zsidó hitelveket a lehetőségekhez mérten méltányoló bírói praxis fenn is maradt.268 Egyelőre nehezen dönthető el, hogy a Lajtán innen a „törvényes gyakorlat” magyar sajátosságával, avagy a zsidó hitelvek - az erre utaló jelekre mindjárt kitérünk — tendenciózus mellőzésével van-e dolgunk, a felvetődő problémák és a következmények azonban egyértelműen megragadhatók.

Kezdjük azzal, hogy a civil bíróságok, ha az érintettek hozzájuk fordultak, nem tudtak - és a legtöbbször valószínűleg nem is akartak - mit kezdeni olyan vallási cselekményekkel, amelyek súlyos jogi kérdéseket vetettek fel a mindennapi zsidó életben. Példának okáért, a törvényszékek tanácstalanok voltak a zsidó válás sajátos formájával, a chalizával kapcsolatban. A halachikus jog házassági akadályként kezelte, ha a gyermektelenül megözvegyült asszony sógora az őt kötelező levirátusi házasságot megtagadta, de ennek ellenére nem volt hajlandó részt venni a megkívánt rituális elbocsájtó szertartásban, a chalizában. (Ez abból állt, hogy a nő lábbelijét lehúzva, az őt elvenni nem hajlandó férfihez, azt arcul köpve, héberül e szavakat intézte: „így kell cselekedni azzal a férfival, aki nem építi az ő testvérének házát”.) A magyar fővárosban mindössze két esetet tudunk, hogy

267 Evangélikus Országos Levéltár (a továbbiakban: EOL). Pesti (Deák téri) Egyházközség vegyes iratai 1883, szám nélkül. Itt található Stem Albert rabbi 1873. október 23-án kelt, a kérvényhez csatolt bizonyítványa is. A kérelem sorsát a Bachat Győry Vilmoshoz intézett levelében található, minden bizonnyal az ügyvédet illető pikírt megjegyzés egyértelművé teszi: „légy már most szíves ezen ocsmány úri egyén irányában eljárni”.

268 Az osztrák gyakorlatra követendő példaként hivatkozik az Izraelita Országos Iroda 1890. október 27-i felterjesztése a VKM-nek: Magyar-Zsidó Szemle 1890/1. 69-70. p.

155