Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

Bevezetés

„Hogyan fordulhat elő, hogy a századfordulón egy összehasonlítva rurális, katolikus nemzet többször annyi válást produkál, mint az a protestáns, amely a legurbanizáltabb és legiparosodottabb volt a világon?” - mutat rá a modernizációs paradigma ellentmondására, s közvetve a jog korabeli fontosságára a francia és az angol házassági jogrendszer működését elemezve Gail Savage brit történésznő. Jól tudjuk persze, hogy a szigetországban korántsem voltak szilárdabbak a házasságok, mint a kontinensen, csak éppen a házasság felbontását az angol bíróság szűkkeblűbben mérte. A legtöbben így nem a londoni Divorce Courthoz, hanem a magisztrátusokhoz fordulva, ágytól-asztaltól elválasztó végzést szerezve találtak megoldást házas konfliktusaikra.3

Savage nyomdokain mindenesetre még számos példát hozhatnánk - Magyarországról fogunk is - arra, hogy a gazdasági fejlettség és a 19. századi válási ráták nagysága között nincs szoros összefüggés. Ahogy a bíróságok a 20. században egyre kevésbé tudtak gátat vetni a válások terjedésének, úgy egy-két évszázaddal korábban még fordított volt a helyzet: a viszálykodó házasok legális úton még csak kivételes esetben tudták keresztülvinni válási szándékukat. A válási ráták alakulását ekkoriban még nem a pereskedő házasok, hanem a bírák diktálták, a jogrendszer pedig általában véve lefojtotta a válás iránt jelentkező (potenciális) társadalmi igényeket.

Attól persze, hogy a bíróságok nehézségeket támasztottak, s elutasították a hozzájuk fordulókat, még nem lettek boldogabbak a házasságok, legfeljebb eltérő módon hordták ki a házas konfliktusokat. Végső soron tehát mégis felvethető a kérdés: később nem az ipari forradalom nyomán látványossá váló, aggasztó méreteket öltő válságjelenségek, a családok széthullása, a törvénytelen születések és vadházasságok terjedése kényszerítette-e rá a törvényhozókat arra, hogy lehetővé tegyék és folyamatosan bővítsék a válás intézményéhez való hozzáférést, a bíróságokat pedig arra, hogy kisebb rosszként a válások kimondásával segítsenek a bajokon? Biztosak vagyunk benne, hogy a korabeli szociális problémákat szem elől tévesztve soha nem értenénk meg a nagy átalakulást, ám azt se felejtsük el, hogy a jog nem egyszerűen „külsődleges” tényezőként követi, leképezi a társadalmi mozgásokat, hanem megvan az a képessége, hogy szabályozza, formálja, s megfelelően artikulálja a társadalmi igényeket. Erre utal a németországi házassági rezsimek váltakozását vizsgáló Dirk Blasius, amikor kijelenti: „A családot [...]

3 SAVAGE, Gail L.: Divorce and the Law in England and France Prior to the First World War. Journal of Social History 1988/3. 500. p. A válás alternatív legális megoldásaira Angliában: ANDERSON, Olive: State, Civil Society and Separation in Victorian Marriage. Past and Present 1999.(163.) 161-201. p.

13