Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

Bevezetés

s általában a családot alkotó individuumok döntési szabadságát - az érintett házasságok, illetve a családok stabilitásának rovására.1

A társadalomtörténészek vélhetően azért sem szentelnek túl sok figyelmet a jognak, illetve a házassági jogrend átalakulásának, mert utóbbit a jogtörténészek is másodlagosnak tekintik a társadalmi mozgatórugókhoz képest. Utóbbiak visszafogottságára jellemző, hogy a német származású amerikai jogszociológus, Max Rheinstein 1972-ben, a második világháború utáni folyamatok összehasonlító vizsgálata kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy a jog hatástalan: nem, vagy alig befolyásolja a válási számok alakulását, mivel a bíróságok előtt megjelenő házasok kijátszák a mégoly szigorú jogszabályokat is, amelyek így képtelenek eleget tenni deklarált, a házasság védelmét illető funkciójuknak. Rheinstein élesen megkülönböztette a házasságok (spontán) bomlását és a házassági kötelék (legális) felbontását: előbbi, vagyis a házassági konfliktusok gyakorisága, a házasságok tönkremenetele független a jogi aktustól, amelynek gyakorisága nem feltétlenül fejezi ki a házasságok stabilitását (vagy instabilitását) az adott társadalomban. A törvényhozás ugyan megnehezítheti a válásokat, a bíróságok visszautasíthatják a válókereseteket, de igazából nincs hatékony eszközük a felek közötti békesség helyreállítására.2

Max Rheinstein elemzése azonban nem kifejezetten a válások történetére koncentrált, hanem a második világháborút követően kibontakozó úgynevezett „válási forradalomra” reflektált, nevezetesen azokra a vétkességi elv félretételét eredményező és az egyoldalú válás lehetőségét felvető jogi reformokra (no-fault divorce, divorce on demand), amelyek az 1950-es évektől a válások ugrásszerű növekedését hozták. Megállapításai tehát elsősorban arra az időszakra érvényesek, amikor az állam maga is visszavonult arról a területről, ahonnan korábban kiszorította a rivális egyházakat, a továbbiakban egyre gyengülő intézményes kontroll alatt tartva a családok formálódását és felbomlását. Ha viszont a formális jog hatástalanságát illető rheinsteini tézist visszavetítjük a múltba, illetve kizárólag a gazdasági-társadalmi változások mindent elsöprő erejét hangsúlyozzuk, soha nem fogjuk megérteni azokat a masszív jogi-kulturális különbségeket, amelyek annak idején a regionális, illetve a nemzeti válási ráták eltéréseiben tükröződtek, s így azt sem, hogy azok mégis miért és miként veszítették el később jelentőségüket.

1 PHILLIPS, Roderick: Putting asunder. A history of divorce in Western society. Cambridge- New York-New Rochelle-Melboume-Sydney, 1988. Munkájának rövidített, magyarra fordított változatában: PHILLIPS, Roderick: Amit Isten összekötött... A válás rövid története. Budapest, 2004.

2 RHEINSTEIN, Max: Marriage Stability, Divorce, and the Law. Chicago, 1972. 51-105. p.

12