Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

A házassági jog fejlődésének magyarországi iránya a külső szemlélő számára talán meglepő lehet annak tükrében, hogy a Habsburg Birodalom a kontinensen úttörő szerepet játszott a szekularizáció, és részben a válás bevezetése terén: II. József császár a 18. század végén, Európa katolikus uralkodói közül elsőként terjesztette ki a világi bíróságok hatáskörét a házassági perekre, nem-katolikus alattvalóinak megengedve a házassági kötelék felbontását is. A házassági jog kodifikációja a Lajtán túl korán végbement, és a rendezés tartósnak bizonyult. Az 1811 -es osztrák polgári törvénykönyv lényegében az 1783-ban kiadott jozefiánus házassági pátens (Ehepatent) rendelkezéseit vette át, és Ausztriában - egy rövid intermezzót (1857-1868) leszámítva - egészen az Anschlussig, 1938-ig érvényben maradt. Mivel magyarázható tehát, hogy Magyarország a Habsburg Birodalom, illetőleg az Osztrák-Magyar Monarchia részeként mégis eltérő utat járt be, s csak egy évszázaddal később, 1894-ben jutott el oda, hogy „polgárosítsa” a válás jogát?

A civil joganyag egységesítése, a partikuláris jogok felszámolása, s a jogszolgáltatás centralizációja a 16-18. században az abszolút monarchiák egyik fő törekvése volt, amely az államigazgatás hatékonyságának növelését, a gazdasági élet élénkítését, az alattvalók jólétének növelését, az állami szuverenitás kifejezésre juttatását, valamint az állampolgári identitás erősítését tartotta szem előtt, így a válás II. József nevéhez köthető „forradalma” valójában a polgári jog házassági jogot is felölelő kodifikációjának hosszabb folyamatába illeszkedett, amely évtizedekkel korábban, a 18. század derekán vett lendületet.171 A türelmetlen császár viszont uralma első felében, radikális politikai reformjai megvalósítása érdekében praktikus szempontokat helyezett előtérbe: a polgári és a büntetőjog rögzítése, valamint a jogszolgáltatás átalakítása keretében, a törvénykönyv-tervezetek korábbi hosszadalmas és elvi síkon folyó tárgyalásával szakítva, egyes kiemelt fontosságú területeket operatív célzattal, uralkodói nyílt parancs formájában szabályozott. E törvényhozási folyamat során történt a házassági pátens kibocsájtása 1783. január 16-án, amelyet Magyarországon és Erdélyben csak három évvel később, 1786 tavaszán hirdettek ki.172

171 Az osztrák polgári törvénykönyv születésének folyamatát áttekinti: KORKISCH, 1953. A házassági pátens szellemtörténeti előzményeiről: MÜHLSTEIGER, Johannes: Der Geist der josephinischen Eherechtes. Wien-München, 1967. 11-73. p. A házasság szerződés-jellegének korai hangsúlyozása az állami szuverenitás kiteljesítését készítette elő. Vö. HARRAS VON HARRASOWSKY, Philipp: Der Codex Theresianus und seine Umarbeitungen. IV. Band. Die Umarbeitungen des Codex Theresianus. I. Band. Entwurf Horten’s. Wien, 1886. 29-33. p.

172 A pátens egy példánya Pest szabad királyi város levéltárában: BFL IV.1202.C. Pest Város Tanácsának iratai. Rendeletek (Intimata) a.m. 108. A dokumentumot közli: SZTEHLO, 1890:

107