Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

A házassági pátens szükségessége közvetlenül három szakterület egymással összefüggő szabályozása során merült fel. Az egyik a bírósági rendtartás tárgyalása, a bíróságok hatáskörének és illetékességének megállapítása, amely a házassági ügyeket illetően már 1781 végén felvetette az egyházi és a világi bíróságok hatáskörének pontosabb elhatárolását.173 A másik a házassági ügyek civil szabályozása, amelynek jelentőségéről az uralkodót a házassági ígéret, valamint a jegyesség polgárjogi következményei, illetve az előbbi intézmény eltörlése körül folyó korábbi viták győzhették meg.174 Végül a harmadik a protestáns alattvalókkal szembeni türelmi politika gyakorlatba való átültetése, nevezetesen a protestáns házasságok kötésének és bontásának protestáns hitelvekhez illeszkedő rendezése lett volna. Ez utóbbi kapcsán a jogi kérdésekben illetékes törvényhozó udvari szerv, a Kompilationshoflíommission 1782 szeptemberében azt javasolta a császárnak, hogy újabb partikuláris jogok biztosítása helyett átfogóan, birodalmának minden alattvalóját kötelezően szabályozza a kérdést. Ez az év végéig meg is történt, s a jóváhagyott javaslat 1783 januárjában pátens formájában kiadásra került.175

Az Ehepatent ugyan a házasságot polgári szerződésnek nyilvánította, valójában azonban, ami az anyagi jogot illeti, szorosan kötődött az egyes felekezetek jogához. Ez a házasság felbonthatósága tekintetében, valamint a katolikusok és az „akatolikusok” megkülönböztetésénél érhető tetten. A pátens 36. §-a leszögezte, hogy az érvényesen megkötött házasságot, amíg a felek élnek, semmilyen indokkal nem lehet felbontani, s a katolikusok számára csak ágytól-asztaltól való elválást engedélyezett bizonyos esetekben, közös megegyezéssel. Ezek a rendelkezések lényegében a kánonjogot tükrözték. A végleges elválást kivételképpen, kizárólag a nem-katolikus alattvalók részére engedte meg, akkor, ha az egyik fél

257-272. p. A későbbi betoldások miatt az idézett szakasz itt 41. §-ként szerepel. (A továbbiakban az egyértelműség kedvéért mindig Sztehlo forrásközlésére fogunk hivatkozni.) A kihirdetés megkésettségével kapcsolatban: MALYUSZ Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Budapest, 1939. 493. p.

173 A Kompilations-Hofkommission ülésjegyzőkönyve 1781. november 21-én: Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban: ÖstA). Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban: HHStA). Kabinettsarchiv, Kabinettskanzlei, Nachlaß Keeß (Karton 2).

174 ÖstA Allgemeines Verwaltungsarchiv (a továbbiakban: AVA). Oberste Justizstelle, Bücher. Ratsprotokoll der Kompilationshofkommission, Band 34. (1782), 236-238., 243-245., 281- 283., 291-297. p. Összefoglalóan: MÜHLSTEIGER, 1967: 29-30. p.

175 A Kompilations-Hofkommission ülésjegyzőkönyve 1781. szeptember 11-én, 18-án, és 25-én, október 23-án és 30-án: ÖstA AVA Oberste Justizstelle, Bücher. Ratsprotokoll der Kompilationshofkommission, Band 34. (1782), 322-330., 342-346., 348-349., 360-361., 369- 373. p. Összefoglalóan: MÜHLSTEIGER, 1967: 74-78. p.

108