Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

starved”2156 a cigaretta megvonásával és a magánzárkával felőrölték az idegeit, és akkor szembesítették két terhelő vallomással, nyilván közölve vele, hogy taga­dása kevés velük szemben, a vallomásokat cáfolni tudó tanúk felkutatására pedig a börtönből, ügyvéd nélkül nem volt lehetősége. Ekkor választotta azt az utat, amelyet Tóth Ilona, Gönczi, Gyöngyösi és Molnár is: a „beismerés” általi kolla- borálást, amihez azonban nem tudta magát következetesen tartani. Elmondta azt is, miért tett teljesen alaptalan, hamis vallomást Mátéffy ellen: „idegileg teljesen tönkre voltam menve, és úgy gondoltam, ha ezt vallom, akkor a további herce­hurcától megmenekülök”.2157 Amennyiben valóban Kovács adott volna utasítást Jagicza kivégzésére, kizárt, hogy Mátéffy elleni vallomásával megmenekülhetett volna a „további herce-hurcától”. Erre csak abban az esetben lehetett reménye, ha a bűncselekmény nem történt meg, és neki megígéri kihallgatója, hogy együttmű­ködése fejében futni hagyja. Kovács nem egyedül ismerte fel, hogy kollaborálása hasznot hozhat neki: a vádat tagadó bírósági vallomása után védője figyelmeztette az igazmondás és a megbánás jelentőségére2158 — ezt követően jelentette be, hogy kiegészítő vallomást kíván tenni, és „ismerte be” bűnösségét azokban a kérdések­ben, amelyeket az előző tárgyalási napon még tagadott. Eszerint az ő védője is a beismerés fenntartásától remélte, hogy védence elkerülheti a legsúlyosabb ítéletet. Kovács vallomása kapcsán pedig fontos információ maradt fenn arról, hogyan tudtak az egymást alig ismerő vádlottak viszonylag egybehangzó vallomásokat tenni olyan bűncselekményekről, amelyeket valójában senki nem követett el. Ko­rábban azt írtam, hogy a vallomáshoz szükséges elemeket elsősorban a kihallgató kérdéseiből és közléseiből, illetve az általa ismertetett vallomásokból nyerték. De Obersovszky Kovács vallomása után beszámolt arról, hogy a „Fő utcában Ko­váccsal egy cellában voltam, lehet, hogy itt beszélgettünk, és itt említettem ezt [a december 6-ára tervezett új felkelést], és ezért mondja Kovács.”2159 Alapszabály, hogy egy ügy gyanúsítottjait nem szabad egy cellába tenni, nehogy összebeszélve félrevezethessék a nyomozókat. A Kovács elleni fő vád ugyan a Jagicza sérelmére elkövetett gyilkossági kísérlet volt, ami azonban elválaszthatatlanul kapcsolódott az Elünkhöz, hiszen Jagiczát, ha gyanúsították, azzal gyanúsították, hogy elárul­2156 Kirsch, 2008, 74. kimerült, kiéhezett 2157 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kovács Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 14. 185. 2158 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kovács Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 14. 183. 2159 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Obersovszky Gyula tárgy, jkv., 1957. március 8. 153. 560

Next

/
Oldalképek
Tartalom