Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése
ta - netán el akarta árulni - az Élünk terjesztőit. A Jagicza sérelmére elkövetett gyilkossági kísérlet (amellyel kapcsolatban Kovácsot vádolták), illetve az Élünk ügye (amelynek Obersovszky volt a gyanúsítottja, de amelyhez Kovácsnak is köze volt) tehát több szálon is kapcsolódott, a szabályok értelmében Kovácsot Obersovszkytól elkülönítve kellett volna őrizni. Ha mégis egy cellába kerültek, annak feltehetően oka volt. Oka pedig leginkább az lehetett, hogy beszélgethessenek. Összebeszélni nem tudtak, hiszen a konfabulált bűncselekményről, a Jagicza-ügyről nem volt mit, ellenben hírelni tudtak egymásnak, és erre volt szükség: hogy egyik a másik elbeszéléséből értesüljön arról, hogy miről és mit kell vallania. (Miként az sem lehetetlen, hogy beszélgetésüket éppúgy lehallgatták, mint Toraczét és cellatársaiét.) * Kardos János látta Tóth Ilonát, hallotta őt, beszélt vele. Valamennyire megismerte. Alappal tarthatta tisztalelkünek. A történész már csak arra hagyatkozhat, hogy az egykorú szemtanú milyennek látta, illetve arra, hogy a lány milyennek látta saját magát. Tóth Ilonának volt egy mondata, mindjárt az első tárgyalási napon, amikor vallomását megkezdte, amelyet alkalmasnak látok arra, hogy átfordítsa az ellenkezőjére minden vallomását, mintha azokat beszoroznánk mínusz egy- gyel. ,,»A gyilkosságban nagyon bűnösnek érzem magam. Az izgatásban ma elismerem a bűnösségemet, mert közben jöttem rá arra, hogy hazugság világban élek.« Eredetileg jót akartam, közben rájöttem, hogy »hazugság« világban élek, saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez nem olyan forradalom, mint amiért elindultunk.”2160 Az első két mondat idézőjelben áll a jegyzőkönyvben, vagyis azok szó szerint tartalmazzák szavait. A szó szerinti közlést elégségesen indokolja, hogy két szempontból is nagyon lényeges, hogy a vádlott bűnösnek vallja-e magát, hiszen az fontos bizonyíték bűnösségére, miközben mint „beismerés” alapot nyújt a büntetés enyhítésére. Lejegyzésekor a jegyzőkönyv-vezető még friss volt, ceruzája hegyes, a kihallgatottak, illetve kihallgatok nem vágtak egymás szavába: a fennmaradt szöveget pontosnak lehet tekinteni, és úgy szükséges vizsgálni. Tóth Ilona első állításával elismerte bűnösségét a gyilkosságban és az izgatásban. El kellett ismernie, hiszen a megbánásra, az együttműködésre építette védekezését, vélhetően ezt tartalmazta Szentgálival kötött alkuja. Második állításával azt indokolta, hogy miért tartja magát bűnösnek: mert az ellene folytatott vizsgálat kezdete óta rájött arra, hogy hazugságvilágban él. Mindkét állítást 2160 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 3. 561
