Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése
megígérték neki [Agassának], hogy e vallomásért cserében meghagyják az életét.”2152 A használt kifejezés - „valószínűleg” valamint az, hogy nem idézi a hitegetésre utaló passzust, arra vall, hogy annak a dokumentumokban nincs nyoma, arra Ginzburg következtetett, ahogy én is feltételeztem ugyanezt a praktikát Tóth Ilona esetében. Ginzburg úgy látja, hogy Agassa vallomása „nyilvánvalóan a bírák nyomására” gazdagodott „újabb és újabb részletekkel”, „a per során tehát Agassa vallomását a bírák fokról fokra hozzáigazították a maguk előzetesen kialakított álláspontjához”. A Tóth Ilona-ügyben ez annyiban történt másként, hogy ott nemcsak egy vádlott vallomását kellett hozzáigazítani a vizsgálók „előzetesen kialakított álláspontjához”, hanem többét, miközben ügyelni kellett a vallomások lehetséges összhangjára is. A hozzáigazítás — ávós zsargonnal: a csiszolás — tehát sokkal nehezebb feladat volt, és a 14. századinál gyatrább eredményt hozott. Mivel Tóth Ilona kollaborálásával próbálta megmenteni az életét, természetes, hogy nem beszélt erről a tárgyaláson. Beszélt azonban Kovács Ferenc, aki nála kevésbé volt tudatos, kevésbé volt fegyelmezett, vallomása közben pedig láthatóan teljesen elvesztette önuralmát. Amikor B.-né Tóth Matild tanácsvezető sokadszor szembesítette azzal, hogy a vizsgálati szakban másképp vallott, mint a tárgyaláson, kifakadt. Úgy tűnik, ezt szó szerint rögzítette a jegyzőkönyv-vezető: „»Önökön múlik minden, úgy írnak és ítélkeznek, ahogyan akarnak.«”2153 Azt állította tehát, hogy nem a tényéktől és nem a vallomásoktól függ, hogy mi kerül jegyzőkönyvbe, és milyen lesz az ítélet, hanem kizárólag a vádhatóságtól. Nyilván elsősorban az ávóra utalt, hiszen az ott készült jegyzőkönyvek voltak faktumok, arról nem tudhatott, tehát nem lehetett véleménye, hogy a tárgyaláson hogyan jegyzőkönyvezik vallomását. Kovács beszélt megveretéséről - „pár gumibotot is kaptam akkor, amikor rendőrségi vallomásomat megtettem”2154 -, de a vallatási módszerek közül nem a bántalmazást tartotta a legfontosabbnak. Négy okkal magyarázta, hogy miért tett önmaga ellen hamis vallomást. Megvonták tőle a cigarettát, naponta csak egyszer kapott enni, a cellában leülni sem volt szabad és végül: „két vallomás is volt ellenem, már nem tudtam, mit csináljak, a magánzárka is eléggé megviselt, és olyan idegállapotban voltam, hogy más vallomást nem tudtam tenni.”2155 Először tehát kifárasztották, legyengítették - „exhausted, 2152 Ginzburg, 2003a, 64. A következő idézetek is innen. 2153 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kovács Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 8. 145. 2154 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kovács Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 8. 146. A következő idézet is innen. 2155 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona...,462. d. Kovács Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 8. 152. 559
