Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

gyűlésen, amelynek ismeretlen szervezője és vezetője beszámolt a keresztények elleni összeesküvésről. Az ahhoz csatlakozóknak részt kellett venniük a folyók és kutak megmérgezésében, el kellett fogadniuk a granadai király fennhatóságát, cserébe számíthattak az elpusztítandók javaira. „Agassa felsorolja azokat a helyeket, ahol szétszórta a kapott porokat, noha a korábbi kihallgatás során tagadta, hogy személyesen részt vett volna a méreghintésben. Aprólékosan leírja, miként kötötte hozzá a zacskót a kövekhez, hogy el ne sodorja a víz, és további bűntársakat nevez meg, akik vele együtt jelen voltak a gyűlésen.”2148 Harmadik kihallgatásának irataiból kiderül, hogy első vallomását „közvetlenül megkínzatása után” tette, de vallomásait fenntartja. Ezúttal számos részlettel gazdagodott a toulouse-i gyűlés (megnevezte annak vezetőjét; kiderült, hogy a granadai király úgymond felső kapcsolata a babiloni szultán; konkretizálódott a résztvevők jutalma, egyben az árulók büntetése; Agassa leírta a méreg szentségtörő receptjét: „szentelt ostyából, kígyóból, varangyos békából, gyíkból, denevérből, emberi ürülékből és más egyébből készült”2149), de igyekezett tisztázni a korábban általa név szerint vádoltakat. Miután negyedik alkalommal is megerősítette vallomásait, és kijelentette: „megbánta az elkövetett bűnöket, és kész alávetni magát a kiszabandó büntetésnek”, a máglyahaláltól megszabadult, de a kivégzéstől nem: „1322. július 8-án örökös befalazásra, annak is legsúlyosabb változatára ítélték”.

A Guillaume Agassa terhére rótt vádakat ma már épeszű ember nem tekintheti igaznak - ami a Kollár-ügyről nem állítható, bár az ötvenhetes történet számos részletéről igen -, pedig elítélésének története számos ponton nagyon hasonlít Tóth Ilona ötvenhetes történetére, aki ugyancsak megbánást tanúsított; ugyancsak feltáró vallomást tett már első kihallgatásán, majd december 4-étől a Kollár-ügyről is; ugyancsak elismerte bűnét, de maga helyett kezdetben két társát vádolta a gyilkosság elkövetésével; ugyancsak egyre részletesebb és részletezőbb vallomásokat produkált; és ugyancsak mindvégig fenntartotta, hogy vallomását nem kínzás vagy egyéb kényszerítő eszköz hatására, hanem önként, bűnét megbánva tette meg. Ginzburg szerint Agassa vallomásra bírásában nemcsak a kínzásnak volt szerepe - amelynek nyomát megőrizték az iratok —, hanem a fenyegetésnek is,2150 azaz a fizikai ráhatás mellett a pszichológiai hadviselésnek.2151 Kétségtelennek tartom, hogy Tóth Ilona vallomásra bírásában is része volt annak, hogy halálbüntetéssel fenyegették. Ginzburg azt feltételezi, hogy „a bírák valószínűleg

2148 Ginzburg, 2003a, 62. Innen a következő idézet is.

2149 Ginzburg, 2003a, 63. A következő idézetek is innen.

2150 Ginzburg, 2003a, 64.

2151 Kirsch, 2008, 73.

558