Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

dig Tóth Ilona nyakára tette. Ezért volt olyan kezes bárány december 29-én, amikor Gálival szembesítették.

Amikor pedig január végén Kardos János személyében szakszerű jogi segítséget kapott, az ügyvéd keze már meg volt kötve. Neki az addig keletkezett vizsgálati iratok csak azt tették lehetővé, hogy a kötelet megpróbálja leoldani védence nyakáról. A többszörösen bevallott és rávallott ölést nem cáfolhatta, ezért annak bizonyítására törekedett, hogy nem áll meg az előre megfontolt szándék, Tóth Ilona olyan állapotban volt tette elkövetésekor, amely képtelenné tette a mérlegelésre, vagyis nem a halálos ítéletet lehetővé tevő gyilkosság, hanem csak a szándékos emberölés bűntettét követte el. Védekezési stratégiájának másik lényeges pontja pedig az volt, hogy az áldozat életét kioltó szúrást Tóth Ilona abban a tudatban követte el, hogy az egy már halott embert ér. Eörsi Tóth Ilona bűnössége fontos bizonyítékának tekintette, hogy a védence iránt nyilvánvalóan és kétségtelenül elfogult Kardos sem vitatta, hogy ő ölte meg Kollárt. Ezzel szemben kétségtelen, hogy miként a per többi szereplőjének, az ügyvédnek sem az igazság feltárása volt a célja és feladata, hanem védence életének megmentése. Azért próbálta bizonyítani, hogy Tóth Ilona elkövette a szándékos emberölés bűncselekményét, amelyért legsúlyosabb esetben tizenöt év börtönt lehetett kiszabni, hogy ne ítéljék halálra gyilkosság címén. A sebész sem azért amputál, hogy betegének ne legyen lába, hanem hogy életben maradjon. Az egyik tárgyalási napon Tóth Ilona is megpróbált arról beszélni, hogy amit - állítólag — elkövetett, az nem gyilkosság, hanem szándékos emberölés, de a bírónő belefojtotta a szót.2135 Másrészt Eörsi nem veszi figyelembe, hogy az ötvenhatos ügyvédek mozgásterét nemcsak az szabta nagyon szűkre, hogy későn, a vizsgálati szak lezárulta után, de előfordult, hogy már csak a tárgyaláson találkozhattak védencükkel,2136 hanem az is, hogy általában nem találkozhattak kettesben. A hatályos büntető perrendtartás ugyan biztosította, hogy a letartóztatott gyanúsított négyszemközt beszélhessen védőjével, ám egy megszorítással azt mindjárt vissza is vonta: „Védőjével az előzetes letartóztatásban levő terhelt ellenőrzés nélkül érintkezhetik, ha azonban attól kell tartani, hogy az érintkezésnek ez a módja az eljárás sikerét meghiúsíthatja, a védővel való érintkezést is megfelelően ellenőrizni kell.”2137 A paragrafushoz írt kommentár szerint „A terhelt, illetőleg a terhelttársak kihallgatása és egymással vagy tanúkkal történt szembesítése után általában nem kell tartani az eljárás

2135 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 26. 59.

2136 Kis József, 2002, 33-34.

2137 Molnár L. és munkaköz, 1957, 288.

555