Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

sikerének meghiúsításától”,2138 vagyis engedélyezni lehet ellenőrizetlen - vagy nyíltan nem ellenőrzött - beszélgetést az ügyvéddel. Tóth Ilonát a vizsgálat lezárása napján, december 29-én szembesítették Gáli Józseffel. Ez esetben Szentgáli a szabályokat betartva járt el, amikor január előtt nem adott lehetőséget arra, hogy védő és védence kettesben maradjanak.

Tóth Ilonának tehát, amíg tartott a vizsgálat, biztosan nem volt lehetősége, hogy ávós őrök jelenléte nélkül mondja el ügyvédjének, mi kényszerítette beismerő vallomásra, de annak sincs nyoma, hogy később tudtak volna ellenőrizetlenül beszélni. És Eörsi figyelmen kívül hagyja azt is, hogy Kardos kételkedett a lány beismerésében, és gondoskodott arról, hogy ennek nyoma is maradjon. Kardos - amennyire akkor lehetett - ismerte a rendszert, sokat tudott az ávó módszereiről, ezért olyan óvatosan fogalmazott, mint rabságban írt önéletírásában Bethlen Miklós Zrínyi Miklós haláláról. Beszámolva a tragikus vadkanvadászatról apró kérdőjelet illesztett történetéhez: „csuda, olyan vitéz, sem lőtt, sem vágott a kanhoz, stuc, spádé lévén nála”.2139 Kardos két halvány kérdőjelet tett Tóth Ilona beismerő vallomásai mellé: „Hogy ennek a bőséges beismerő vallomásnak mi volt a kiváltó oka, megállapítható nem volt, nem is kutatta senki! Lehet, hogy Tóth Ilonka tisztalelküsége, de az is lehet, hogy más [kiemelés tőlem — Sz. A.]!”2140 (Sárközy Endre, aki az ötvenes években hadbíróként koncepciós ügyekben is ítélkezett, éppen a vádlott magát terhelő bőséges vallomását tekinti a koncepciós per egyik legfőbb jellemzőjének.2141) Kardos doktor tehát szokatlannak, ezért gyanúsnak látta a beismerő vallomás bőségét; feltételezte azt is, hogy védencét nem a bűntudatból fakadó megbánás késztette vallomásra, és gondoskodott arról, hogy ennek nyoma maradjon. Eörsi szerint „Kardos a visszaemlékezését nem a nyilvánosságnak szánta, és - ahogy egyes részletekből kiderül - meg merte volna írni, ha tudomása lett volna arról, hogy Tóth Ilonát bármilyen formában bántalmazták. Márpedig miért ne lett volna tudomása?”2142 Annak igazolását, hogy Kardos doktor minden öncenzúra nélkül írta volna meg visszaemlékezését, abban látja, hogy az ügyvéd beszámolt a népbírák elvakult oroszbarátságáról, valamint az ítélkezésben játszott kíméletlen szerepükről, márpedig szerinte „nyilvánvalóan nem maradt volna el a retorzió, ha a hatóság [az írásnak] erről [a részéről] tudomást

2138 Molnár L. és munkaköz, 1957,289.

2139 Bethlen, 1980, 603.

2140 Kiss-M. Kiss, 2007, 31. Kardos János feljegyzései, családi tulajdonban.

2141 Kubinyi, 1990, 19, 31,44,46.

2142 Eörsi L., 2007a, 73.

556