Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

volt, de nem ébredt köztük gyűlölködés, alkalmanként mindegyiknek volt szava a másik érdekében. Legtöbbször Gönczi próbált segíteni Tóth Ilonán, de jobbára egyedül próbáltak kivergődni a csapdából.

Márpedig ha a december 6-át követő napokban Szentgáli megmutatta Tóth Ilonának Göncziék vallomását, de vele csak 14-én készített új jegyzőkönyvet, az arra vall, hogy a lány kezdetben nem volt hajlandó módosítani december 4-i megállapodásukat, nem volt hajlandó a szándéknál és a kísérletnél többet magára vállalni. Erre nem volt hajlandó december 14-én sem, de együttműködési készségének jeleként tett egy aprónak látszó engedményt - megerősítette azt, amiről Gönczi és Gyöngyösi már vallomást tett aznap tárgyaltak az Elünk szerkesztőivel, amikor az akkor még csak ismeretlen AVH-snak, vagy ismeretlen ÁVH-s törzsőrmesternek nevezett férfit meggyilkolták. A dolognak önmagában nem volt jelentősége, arra pedig nem is gondolhatott, hogy ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a gyilkosság koronatanújává kényszerített Gáli megtehesse a bűntényt bizonyító vallomását.

Azt, hogy - jóllehet akaratlanul - a gyilkosságot mégis ő követte el, csak egyhavi rabság után, december 21-én ismerte be. Nem lehetetlen, hogy Szentgáli ezúttal is ismertette vele társai december 19-i jegyzőkönyveit, legalább Gyöngyösiét, aki határozottan állította, hogy - az általa csak embernek és férfinak nevezett - áldozat még élt, amikor Tóth a vécében bicskával szíven szúrta. Ennél sokkal fontosabbnak tartom Tóth Ilona megtörése szempontjából a boncolási jegyzőkönyvet, amely ugyanezt az állítást tartalmazza, szakszerűen alátámasztva a szívburokba jutott vér mennyiségének megadásával. Akkor, ott a kihallgatószobában a lány nem tudott úgy, olyan gyorsan és logikusan gondolkozni, hogy meglássa az ellentmondást. Hogy áldozatuk nem élhetett, de semmiképpen sem élhetett annyira, mint azt a boncolási irat mutatja, azt követően, hogy mindazt el kellett szenvednie, ami vallomásaikban szerepelt. Csak egyet látott vagy hallott, a jegyzőkönyvnek az állítását: „a halál közvetlen oka a szívet ért szúrt sérülés volt”.2134 Világossá kellett válnia előtte, hogy december 4-i vallomása, amelybe - nyilván Szentgáli követelésére — hajlandó volt belevenni ezt a szúrást, amit akkor jelentéktelennek gondolt, végzetes lehet számára. Valószínűtlen, hogy Szentgáli figyelmeztette volna: minden, amit mond, felhasználható ellene. Ezt december 21-én figyelmeztetés nélkül is megtanulta, de már hiába, már későn. Az oly sok szálból font kötél készen volt, Szentgáli meghurkolta, a boncolás eredménye pe2134 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., Ismeretlen férfi boncolási jkv., 1956. december 15.; Kiss-M. Kiss, 2007,250.

554