Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése
amit pedig erős, jellegzetes szagáról nem lehet nem felismerni. A tárgyalás első napján is hasonlóan vallott: „Már magam sem tudom, hogy mi volt az ampullában.”2115 Nem azt mondta, hogy akkor nem tudta, mit adott be, hiszen egy végzős medika nem fecskendez be akármit, amit a kezébe adnak, hanem azt, hogy már, nem tudja, vagyis a tárgyalásra elfelejtette. Feltételezve, hogy korábban még tudta, és feltételezve, hogy őszinte beismerő vallomást tett, elképzelhetetlen, hogy a tárgyalásra mégis elfelejtette, hiszen vallomásainak rögzíteniük kellett volna emlékét a beinjekciózott anyagról. Ha pedig mégis elfelejtette, az leginkább annak lehet a következménye, egyben ámlkodó jele, hogy összevissza vallomásokra kényszerítették, hol azt kellett mondania, hogy benzin volt, hol pedig valami mást, és az egy dologról szóló különböző információk kölcsönösen kioltották egymást. Mire bíróság elé került, elfelejtette, hogy mit kell hazudnia. Annyira belezavarodott abba, hogy mit kell vallania az ampulláról, hogy Gönczi vallomásakor már azt is lehetségesnek tartotta, hogy koffeint adott be Kollárnak.2116 Egyre emlékezett biztosan, hogy nem morfium volt, mert amikor az a kihallgatáson előjött, akkor vélhetően azzal együtt előjött egy másik gyilkosság vádja is - legalábbis az ő olvasatában. M. Kissék ezen a ponton tették fel a kérdést, hogy vajon mi magyarázhatja Tóth Ilona „szinte megfejthetetlen” magatartását.2117 Azt következetlennek látták, hiszen miközben általában az ügyésszel versengve vádolta magát, oldotta meg vagy tolta félre érdektelenként a bűntény ellentmondásos vagy bizonyítatlan részeit, néha keményen és elszántan védekezett. Három magyarázatot látnak lehetségesnek. Feltételezik, hogy „feladta az életért való küzdelmet, már nem akart élni”. Ebben az esetben azonban egyes vádak tagadását legfeljebb az időnként mégis feltámadó életösztönnel, netán a bíróság szándékos bosszantásával lehet magyarázni. Véleményem szerint nem adta fel, elszántan küzdött az életéért. Másik magyarázatuk szerint „tudatmódosító gyógyszerek befolyásolták a lány viselkedését”. De akkor a gyógyszerek hol befolyásolták, hol nem, hiszen volt, amikor védekezett. Ez nem zárható ki, hiszen nyilván nem lehet pontosan szabályozni, meddig tartson egy szer hatása, mégsem valószínű, hiszen együttműködése vagy védekezése nem az időtől függött, nem a tárgyalás elején működött együtt, majd később védekezni kezdett, hanem a tárgytól, amiről éppen szó volt. Azokban a kérdésekben nem volt hajlandó együttműködni, amelyekre védekezését alapozta, 2115 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 10.; Kiss-M. Kiss, 2007, 337. 2116 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 26. 60. 2117 Kiss-M. Kiss, 2007, 384. A következő két idézet is innen. 548
