Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése
illetve amelyekben új bűncselekmény vádját gyanította. Három ilyen volt. Ragaszkodott hozzá, hogy ideges volt, mert abban vélte jelét és bizonyítékát látni annak, hogy nem előre megfontolt szándékkal, nem hidegvérrel, hanem beszűkült tudattal hajtotta végre a gyilkosságot. Ragaszkodott ahhoz, hogy megvizsgálta, és halottnak tudta a férfit, akit a bicskával szíven szúrt. Végül éberen ügyelt arra, nehogy beismerjen olyan cselekményt vagy egy cselekmény olyan részletét, amelyből egy újabb hulla, egy újabb gyilkosság, egy újabb vád nőhet ki: tagadta a bal karba szúrást és a morfiumot. Ezért volt zavarban, amikor megmutatták neki a nem fémnyelű bicskát. Mert kizártnak tartotta, hogy egy műanyag nyelű vacakkal le lehessen szúrni valakit, de talán azért is, mert amikor valamelyik kihallgatásán szó volt a bicskáról, arról mint fémnyelűről beszéltek, ő legalábbis úgy emlékezett. Amikor aztán Molnár György ügyész közölte, hogy a kést a Domonkos harmadik emeletén az egyik vécében találták, megnyugodott, és felismerte, mint gyilkos fegyvert: „akkor ez az a kés”.2"8 Ezért tagadta az „így jár minden áruló!” cédula készítését, mert annyira ebben az abszurd tragédiában is megőrizte józan eszét, hogy látta: a templomkertben elföldelt áldozatra nem tűzhettek olyat.2118 2119 M. Kiss Sándorék Tóth Ilona különös viselkedésének magyarázatára adott harmadik lehetséges válasza nagyon közel áll ahhoz, amit ebben a részben fejtegetek. „Feltételezhetjük azt is, hogy a következetlen magatartás mögött az állhat, hogy Tóth Ilona időnként elszántan küzdött azért, hogy az igazság kiderüljön, máskor azonban eszébe jutott, vagy eszébe juttatták, hogy mivel fenyegették a rendőrségen, ha nem tartja magát az előre kiosztott szerephez.”2120 Ez a magyarázat is megállapodást lát magatartásának hátterében, méghozzá olyat, amely mindkét félnek előnyös, hiszen annak betartása esetén Tóth megmenekül attól, amivel a rendőrségen fenyegették, Szentgáli munkálkodását pedig siker koronázza. Egyetértünk abban is, hogy kényszer alatt vallott úgy, ahogy vallott, hiszen én sem állítom, hogy szabadon döntötte el, hogy kollaborál gyilkosaival, mivel nem volt szabad, kétszeresen is rab volt, egyfelől mint előzetes letartóztatott, másfelől a neki állított csapda foglya. M. Kissék nem fejtik ki, mire gondolnak. Szerintem, mint ezt már leírtam, Tóth Ilona a halálos ítéletet akarta elkerülni, ezért választotta a kollaborálást. M. Kissék azt feltételezik, hogy időnként kizökkent a szerepéből, és nem aszerint vallott, hanem az igazság felderítésére törekedett. Szerintem 2118 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Molnár György ügyész és Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 18.; Kiss-M. Kiss, 2007, 350, 354. 2119 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 18.; Kiss-M. Kiss, 2007, 354. 2120 Kiss-M. Kiss, 2007, 384. 549
