Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

Mivel a dossziékban csak egyetlen jelentés van Tóth Ilona vamzerétől, nem tudjuk, meddig tartott fölényesnek és gúnyosnak vett védekezése, és mikor kezdődött helyzete kilátástalanságának, abszurditásának felismerése, ami véleményem szerint nagyban hozzájárult „beismerő” vallomásához. Az abszurd számos jelét kellett észlelnie már novemberben. Szabadon engedték olyan társait, akik részt vettek a szovjetek elleni harcban.2025 Köztük olyat, akinél őrizetbe vételekor fegyvernek minősíthető tárgy volt. Őt pedig fogságban tartották, egy államellenes bűntény vezetőjének, az állam ellen szervezkedő csoport vezetőjének tartották, miközben ilyenben részt sem vett, sőt, azt feltételezem, hogy ilyenről tudomása sem volt. Ahogy nem volt tudomása saját szervezkedéséről a szervezkedés vezetése címén halálra ítélt Péch Gézának sem. Ahogy a 13. században nem volt tudomása Bemard Agassának arról az összeesküvésről, amellyel őt vádolta a carcassonne-i inkvizítor, aki valójában nemcsak leleplezte, hanem ki is találta az összeesküvést.2026 Különösen Gráczi és Török Éva nemcsak terhelő, hanem vele szemben kifejezetten ellenséges vallomása volt alkalmas arra, hogy megrendítse, megtörje a vádakat kezdetben visszautasító magatartását. Gráczi, akit becsületes, hozzá az akkor lényeges kérdésekben hasonlóan gondolkozó embernek ismert meg, számára alig érthető vallomást tett felső kapcsolatról, szervezkedésről, ráadásul fegyveres szervezkedésről, pedig éppen Tóth Ilona volt az, aki megtisztította az épületet a fegyverektől és a fegyveresektől, hogy az valóban kórház lehessen. És Gráczi mindezeken túl azt is hajlandó volt tanúsítani, hogy ő szembesítésükkor elismerte fegyveres csoportját. Török Éva a betege volt, akit befogadott, azért is, mert lakását szétlőtték, és aki segített neki a röpcédulák sokszorosításában. Őket társainak tekintette. Nem felkelő — Szentgáli szerint ellen- forradalmi - csoportjában társainak, hanem az együvé tartozás értelmében. És ezt az összetartozást tagadták meg, Tóth Ilona pedig elvesztett két társat, akikből addig erőt meríthetett.

M. Kiss Sándorék azt valószínűsítik, hogy fizikai erőszakot is alkalmaztak vele szemben, kínzással vették rá a beismerő vallomásra. Ennek bizonyítására Jobbágyi Gábor tett kísérletet, aki a Tóth Ilonával készült orvosi vizsgálat eredményei alapján megállapította, hogy a leírt tünetek, elsőként és leginkább az úgynevezett néma talp (a talpreflexek hiányának) oka nyilvánvalóan „a [rendőrségi] vizsgálat során elszenvedett súlyos fizikai bántalmazás”,2027 az úgynevezett talpalás. Ennek

2025 Valójában egyedül Gráczit engedték szabadon a vizsgálat befejezése előtt, de Tóth nem tudhatta, hogy társai meddig maradtak fogságban.

2026 Ginzburg, 2003a, 85.

2027 Jobbágyi, 2006, 50.

526