Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

„van a nyomorúságnak olyan foka, ahol már megszűnik a relativitás”.2023 Koestler nem volt sokkal idősebb Tóth Ilonánál, de mégis, felnőtt férfiként, annak tudatában, hogy helytállásáért életével fizethet, tudatosan vállalta helyzetét. Tóth Ilona, amikor betegei közül elvitte az ávó, nem halálos, még csak nem is súlyos ítéletre számított, hanem arra, hogy napokon belül szabadon engedik, ami novemberben még általános volt. A vád és a várható ítélet váratlanul, teljes mértékben készület- lenül, a börtönben érte. Valahogy úgy, ahogy egy évtizeddel később Pap Istvánt, őrizetbe vételének napján. „Egész délutántól mostanáig [amíg valamikor este kilenc óra után a zárkába került] gyötörtek kiabáltak és közölték, hogy ellenforradalmi tevékenység és emberöléssel vádolnak, és közölték, hogy tanuk vannak rá hogy én megöltem egy embert a Landler Jenő u. és Dózsa György u. sarkán. Ki volt ez az ember hol a hullája? Én azt sem tudttam hol vagyok amikor ezt hallottam. De hát annyira kiabáltak velem és nagyon féltem hogy meg is vernek vállaltam hogy igen én lötem le, gyilkoltam meg az embert. Itt kissé hisztériás viselkedést tett, kezeivel a levegőbe hadonászott és száját félretartva, hajtogatta csak egyre, hogy őt úgyis fel akasszák minden ellene szól, semmit nem tehet. Vállalta a megölést, de hogy ki ez az ember nem tudja azt se hol a hullája.”2024 Fokozottan érvényesek tehát Tóth Ilonára - valamint kor- és nembeli különbségektől függetlenül társaira - Koestler megállapításai a börtönbeli gondolkozás nehézségéről és fájdalmasságáról, az irrealitásba zuhanásról, a nyomorúságnak arról a fokáról, „ahol már megszűnik a relativitás”. És helyzetük két ok miatt is sokkal rosszabb volt Koestlerénél. Neki - túl azon, hogy az első napok kivételével a Gyorskocsi utcai állapotokhoz képest luxuskörülmények között tartották fogva (olvashatott, dohányozhatott, sétálhatott az udvaron, esténként pedig vörösbort kortyolgathatott vízöblítéses vécével és ablakkal ellátott cellájában) - nem voltak vádlotttársai. Másrészt pedig olyan cselekményekért ítélték el, amelyeket elkövetett, és amelyeket büszkén vállalt. Tóth Ilonáékat egy szégyenletes bűncselekménnyel vádolták, amelyet nem követtek el, életük pedig nemcsak tőlük maguktól és kihallgatójuktól függött, hanem társaiktól is, akiket alig ismertek, akikről többnyire csak annyit tudtak, amennyit vizsgálójuk közölt velük. Mert leginkább azok a hírek jutottak el a rabokhoz, amelyeket vizsgálójuk el akart juttatni hozzájuk. Tóth Ilonához például az, hogy Gönczit és Gyöngyösit, akikre december 4-én súlyosan terhelő vallomást tett, már másnap őrizetbe vették.

2023 Koestler, 1993, 122.

2024 ÁBTL, 3.1.9. V-154422. Pap István ..., Gyáli fedőnevű zárkaügynök jelentése Pap Istvánról, 1966. október [valójában szeptember] 9. A vamzer jelentését ezúttal is betűhíven közlöm.

525