Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása
1956/1957 fordulóján nem a cselekmény számított, hanem annak célja. Szentgáli céljában pedig - egy ellenforradalmár bűncselekményének bizonyítása példás megbüntetése érdekében - sem az ávó, sem a bíróság nem találhatott kivetnivalót. A decemberben statáriális perben halálra ítélt és kivégzett Soltész Józsefnek sem volt fegyvere, amikor december 12-én a Bükkbe indult, az őt oda - egyben a karhatalmisták csapdájába - irányító provokátor adott neki.1910 Ezúttal nem fegyverre, hanem holttestre volt szükség. Holttestre volt szüksége Szentgáli főhadnagynak. Mert Eörsi László okkal veti fel, hogy semmi haszna nem származott a hatalomnak „a politikailag jelentéktelen medika” meghurcolásából.191' A legfelső pártvezetést valóban nem érdekelte Tóth Ilona, amíg nem vált a - kirakatpemek alkalmas - Tóth Ilona-ügy főszereplőjévé; ahogy nem érdekelte Toracz Sándor, Palotás József és Pap István sem, mégis pert koholtak ellenük. Szentgáli azonban kezdettől érdekelt volt. 1945-ben a kommunista ifjúsági szervezeteken, a MADISZ-on és a SZlT-en keresztül kapcsolódott be az új rendért folytatott harcba, egy 1950-ben írt önéletrajza szerint a kisgazda párt ifjúsági szervezetének bomlasztása volt a feladata.1912 1949. februárban önként jelentkezett rendőrnek, azonnal az AVH-hoz került, 1951-től dolgozott vizsgálóként a budapesti vizsgálati osztályon. Egy 1955-ben keletkezett jellemzése szerint a kezdeti kudarcokat hamarosan jelentős sikerek követték, amelyekért már 1952-ben főosztályvezetői dicséretet kapott: „Eredményes munkája során az egyik imperialista követség módszerét sikerült felderítenünk”.1913 Tekintettel arra, hogy az ötvenes években az AVH által folytatott nyomozásokról általában feltételezhető, hogy nem elkövetett bűncselekmények felderítését, hanem kreált ügyek realizálását szolgálták, Szentgáli „vizsgálati munkakörben állandó jellegű fejlődés”-ét leginkább úgy érthetjük, hogy hamar beletanult a koncepciós ügyek kivitelezésébe. Mert mélyen egyetértek Gyarmati György megállapításával, miszerint a „politika rendőrsége” az ötvenes években „koholmánygyártó nagyüzem” volt, vagyis a perek egy - nagy - része kitalált, minden valós alapot nélkülöző vagy a történtekre alig hajazó volt, még ha ennek folyományaként tudomásul is kell vennünk, hogy majdnem semmivé enyészik a 3.9.7. Szentgáli, a találékony ávós 1910 ÁBTL, 3.1.9. V-145078. Soltész József és Nagy András vizsgálati iratai. 1911 Eörsi L„ 2003, 239. 1912 ÁBTL, 2.8.1. 5380. Szentgáli István..., Szentgáli István önéletrajza, 1950. november 8. 1913 ÁBTL, 2.8.1. 5380. Szentgáli István..., Szentgáli István minősítési lapja, 1955. november 21. Innen a következő idézet is. 497
