Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

A tárgyaláson részletes vallomást tett a Kollár-gyilkosságról, de továbbra is ügyelt arra, hogy súlyos következményű vádat ne vegyen magára. Története azonban több ponton sem illeszkedik a többi vallomásból kibomló ötvenhetes történethez, sőt, egyes sarkalatos pontokon összeegyeztethetetlen velük. Polgár Erzsébet - Kollár elhurcolásának koronatanúja - mindig azt állította, hogy a férfi a Landler 26. alatti fegyvereseknek lett gyanús, ők vitték be a Domonkosba. (Ezt igyekeztek 1958-ban a Toracz Sándor és társai elleni perben is bizonyítani.) Gyöngyösinek erről tett vallomásában nem az a rendkívüli, hogy Kollár bekísé- rőinek Kopaszt és Gyuszit mondta - az ötvenhetes történetben szereplő Kopasz és Fehér Károly helyett -, hanem az, hogy a Kollárt foglyul ejtők szerinte a „ 102- esek összekötői” voltak. A „102-esek”-ről pedig azt állította, hogy a Dózsa 40. alatti munkásszállón volt a bázisuk.1742 Mint már volt róla szó: a Dózsa 40.-be azt követően került néhány olyan fiatal, aki korábban valamilyen formában részt vett az eseményekben, hogy a Deák téri főkapitányságról szabadon engedték a Péterfyből begyűjtőiteket, vagyis legkorábban november 17-én. Elengedésükből leginkább arra következtethettek, hogy a rendőrség nem rendelkezik olyan adatokkal, amelyek alapján vizsgálatot indíthatnának ellenük. Nincs nyoma annak sem, hogy az Elünk harmadik száma előtt akár csak terjesztettek volna röpcédulákat, vagyis közvetlenül szabadulásuk után sem csináltak tilalmas dolgot. Megmagyarázhatatlan tehát, hogy november 18-án miért tartották volna annyira gyanúsnak a nőismerősét a Murányi 30.-ban - a Dózsa 40.-től több háztömbnyire - meglátogató Kollárt, hogy bevitték volna megöletni a Domonkos utcai kisegítő kórházba. Gyöngyösi most tárgyalt vallomásán kívül sem a Tóth Ilona-, sem a Toracz-perben nem merült fel, hogy Kollárt a Dózsa 40.-ben lévő csoport tagjai találták volna gyanúsnak, és vitték volna a Domonkosba.

Amikor pedig a tárgyaláson vitába szállt vádlott-társának, Kovács Ferencnek a vallomásával, jegyzőkönyvbe került egy olyan állítása, amely azt mutatja, hogy Kollárt egyáltalán nem kapcsolta a Landler Jenő utcához. Kovács arról beszélt, hogy november 23-24. tájban egy férfi és egy nő kereste Gyöngyösit a Péter- fyben, mivel a férfi „egyik nőismerősének a férjét vagy vőlegényét Gyöngyösiék elvitték”.1743 Kétségtelen, hogy Kovács a Kollárt kereső Vári házaspárral találkozott. A tőlük kapott információ alapján kérdezte november 26-án, ugyancsak a Péterfyben - amikor állítólag Jagicza kivégzését elhatározták - a „Domonkos

1742 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 28.

1743 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kovács Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 8. 145. Lásd még Kovács Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 12. 158-159.

445