Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
lett volna a száma. A valamikor ott lakók közül senki sem említette a 102-es csoportot, legalábbis arról nem maradt fenn dokumentum. Valószínűbb, hogy az eljárás korai fázisában a vizsgálók a Péterfy 102-es szobáját tudták vagy akarták azon megbeszélés helyszínének, amelyen Csontoson és Gyöngyösin kívül kizárólag olyanok vettek részt, akiknek akkoriban a Dózsa 40.-ben volt a szállásuk: Kovács, Lukács, Mátéffy és Jagicza. A vallomások csiszolása során a történet úgy módosult, hogy a megbeszélés - beszélgetés - a 209-es szobában történt, mert Csontos általában ott tartózkodott, a 102-est ejtették. De nem semmisítették meg azokat a más szempontból értékes vallomásokat - például Mátéffy első beismerését —, amelyek korábban készültek. És bekerült a 102-es Tóth Ilona és Gyöngyösi bírósági vallomásába is. Rendőrségi kihallgatásukról emlékeztek arra, amit számukra ismeretlen ügyekkel kapcsolatban a 102-esekről hallottak, és a tárgyaláson igyekeztek az alapján megfelelő vallomást tenni. Ez Tóth Ilonának nagyon nem sikerült: vallomásában egymással egyáltalán nem kapcsolódó elemeket mosott össze: a Domonkosba az egyik lányhoz bejáró Gráczi Béla megfigyelését és a Kollárt a Domonkosba bekísérő és soha nem azonosított Kopasz nevű fegyverest társította a 102-esek parancsnokának meggyanúsításával. Gyöngyösi eredményesebb volt: a megbeszélésen valóban zömmel olyanok vettek részt, akik akkoriban a Dózsa 40.-ben tanyáztak. A 102-esekről fennmaradt vallomástöredékek alapján M. Kissék azt feltételezik, hogy az egy „diverzáns akciókat végrehajtó csoport lehetett”, és Tóth Ilonának a szervezett ellenállásba való mély beágyazódottságára utaló jelnek tekintik, hogy tudott róluk.624 Lukács a tárgyaláson nem tudott választ adni a gyilkossági ügy és ítélete szempontjából egyaránt alapvető kérdésekre. Nem tudta, ki bízta meg Jagicza megölésével: „Amikor kihívtak engem a szobából, akkor mondták a folyosón, hogy meg kell ölni Jagiczát, de hogy ezt Kovács vagy Gyöngyösi mondta, arra már nem emlékszem.”625 Ezt hosszan tárgyalták, Lukács mégis képtelen volt pontosabb vallomásra, pedig Kováccsal napokon át egy szobában lakott a Dózsa 40.-ben, Gyöngyösit pedig akkor ismerte meg a Péterfyben, tehát valószínűtlen, hogy a két személy utólag egybemosódott volna az emlékezetében.626 A tárgyalt esetet leszámítva nincs nyoma, hogy Kovács vezető lett volna a Dózsa 40.-ben. Olyan vezető, akinek parancsait az is teljesíti, aki már elköltözött, hiszen Lukács és Mátéffy napokkal a Péterfyben tartott állítólagos megbeszélés előtt odébbállt a Landler Jenő utcai női szállásra. És a tárgyalt eseten kívül nincs nyoma annak 624 625 626 Kiss-M. Kiss, 2007, 98. BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Lukács József tárgy, jkv., 1957. március 12. 164. BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Lukács József jkv., 1957. december 18. 169
