Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

sem, hogy Gyöngyösi bármikor, bárhol, bármilyen ügyben utasította volna Luká­csot. Az pedig kizárt, hogy ő csak hallotta őket ölesről beszélni, mire Jagiczával kigyalogolt Budafokra, és meglőtte. Arra sem tudott választ adni, hogy miért haj­totta végre az utasítást: „Fenyegetni éppen nem fenyegettek, hogy vállaljam el a feladatot. Elvállaltam, hogy miért, erre nem tudok pontos választ adni.”627 Utólagos konstrukciónak mutatja az ügyet a „beismerő” jegyzőkönyvek egymásra következése. Lukácsot december 5-én délután, Kovácsot és MátéíFyt pedig 6-án, kevéssel éjfél előtt vették őrizetbe. A Jagicza sérelmére elkövetett bűntényt „beismerő” első vallomást tartalmazó irat azonban csak több mint egy hónappal később, január 9-én készült, amikor Lukács ügyében már lezárták a nyomozást. Addig mindhárman tagadták, hogy gyilkosságban vagy más erősza­kos cselekményben részt vettek volna, olyanról tudomásuk lett volna, kivéve a fegyveres harcot, amiről Lukács és Mátéffy is vallomást tett már első kihallga­tásán. Mátéffy január 8-án még tagadta, hogy a fegyveres harcon és röpcédulák terjesztésén kívül mással is vádolható lenne, ám másnap „beismerő” vallomást tett.628 A jegyzőkönyvben semmi nyoma, hogy erre mi késztette. Ellenkezőleg, az irat szerint minden kényszer nélkül, önként tett feltáró jellegű „beismerő” val­lomást. A kérdésre, hogy „Flogyan kapcsolódott be az Élünk című röplap elő­állításába?”, annak előzményeként elmondta a Péterfyben tartott megbeszélés, majd Jagicza meglövésének történetét, amire nem lett volna szükség az Élünktől teendő vallomáshoz. Az irat szerint tehát nagyon önként tette meg „feltáró beis­merő” vallomását, miközben visszaemlékezésében azt állította, hogy kihallgatója társai beismerő vallomásainak ismertetésével kényszerítette vallomásra: „énne­kem már kész jegyzőkönyveket mutattak, mert a Lukács ezt mondta, mert a Piri [Gyöngyösi] azt mondta”.629 Ám ők először csak több mint egy héttel utána, janu­ár 17-én tettek a koncepcióhoz igazított vallomást. Először Lukács tett Mátéffyt viszontvádoló, Gyöngyösit az ügybe belevonó vallomást, amivel Gyöngyösit is rákényszerítették, hogy igazolja a gyilkosságot, noha saját szerepét tagadta.630 Ezzel próbálkozott Kovács Ferenc is, aki elsőre a végső verziótól nagyon eltérő szereposztásban beszélt a dologról: „november 16. és november 30. közötti idő­ben egy alkalommal, amikor a Péterfy Sándor Utcai Kórházban jártam, ahol Piros 627 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Lukács József tárgy, jkv., 1957. március 12. 165. 628 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Mátéffy Csaba jkv., 1957. január 8., Mátéffy Csaba feljegyzése, 1957. január 9., Mátéffy Csaba jkv., 1957. január 9. 629 OHA, 314. Mátéffy Csaba..., 1992, 115. 630 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Lukács Józsefjkv., 1957. január 17., Gyöngyösi Miklós jkv., 1957. január 17. 170

Next

/
Oldalképek
Tartalom