Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
hitelességét M. Kissék sem kérdőjelezik meg. Talán mert nem figyeltek fel az ügy olyan különösségeire, hogy noha Toraczékat egy fegyveres csoport tagjaiként vonták eljárás alá, vádlott-társainak ítélete messze elmaradt attól, amilyen büntetéssel a fegyveres ellenállás résztvevőit sújtották. A halálra ítélt Toraczon kívül ketten kaptak nagyobb ítéletet, a Kollár Domonkosba hurcolásával vádolt Fehér Károly tíz, míg Koklács Mihály nyolc év börtönbüntetést. Koklács azonban nem Toracz, hanem Palotás egységébe tartozott. Toracz csoportjának tagjai tehát (Fehér Károly kivételével) csupán kettő és öt év közötti ítéletet kaptak. Megkülönbözteti a pert a megtorlás többi perétől a Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály vizsgálati alosztályának hozzáállása. Annak ellenére, hogy az 1957 kora tavaszán kezdődött vizsgálat iratai már akkor eljutottak az „ellenforradalmi” ügyekben illetékes osztályhoz, Tihanyi Sándor alezredesék semmi érdeklődést nem mutattak iránta. Toracz (1957. március 30-i és április 1-jei) kihallgatása után az ügyet hagyták a BRFK Társadalmi Tulajdonvédelmi Osztály üzérkedési alosztályánál, az fejezte be a nyomozást 1957 júniusában, noha a vizsgálati anyagban számos nyoma volt, hogy a vádlottak ellenforradalminak tekintett bűncselekményeket is elkövettek. A Katonai Főügyészség azonban nem fogadta el a hozzá jóváhagyásra felterjesztett vádiratot, és pótnyomozásra utasította a vizsgálati alosztályt, hogy tárja fel a vádlottak ellenforradalmi cselekményeit.425 A rendőrök ezután több mint négy hónapig elő sem vették az aktákat. November végén a főügyészség azzal próbálta rászorítani őket az ügy vizsgálatára, hogy nem hajlandó többet meghosszabbítani sem a nyomozás határidejét, sem az előzetes letartóztatásban lévők fogva tartását. Bakos Pál alezredes, a vizsgálati alosztály vezetője erre „kijelentette, hogy »őket nem zavarja, eresszük akkor szabadlábra a vádlottakat, és majd szabadlábon fogják őket kihallgatni«”.426 A szervek huzakodása mögött nyilván hatalmi szempontok is meghúzódtak, de kétségtelen, hogy a politikai rendőrség hosszú hónapokon át szabotálta a Toracz-ügy vizsgálatát. Ez azért nagyon különös, mivel az választ ígért a Tóth Ilona-ügy egy homályban hagyott részletére: miért vált gyanússá Kollár. A bíróság kihallgatta egy másik későbbi per vádlottjait (Palotás Józsefet, Bognár Ottót és Horváth Sándomét), jóllehet semmilyen szerepük nem volt a Kollár-ügyben. Annak ellenére azonban, hogy az állítólag a Landler Jenő utcai 425 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., A BKÜ átirata a BM BRFK Politikai Osztály vizsgálati csoportjának, 1957. szeptember 6. Toracz több vádlott-társa sorkatona volt, ezért került ügyük a katonai ügyészség elé. 426 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., A Katonai Főügyészség leirata a BKÜ-nek, 1957. november 30., A BKÜ hivatalos feljegyzése, 1957. december 6. 122
