Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
szálláson kezdődött, sem a politikai rendőrség, sem a bíróság nem volt kíváncsi az ottani csoportra, Kollár gyanússá válásának és elfogásának történetére. Negligálásukat nem indokolhatja, hogy ügyükben még nem zárult le a vizsgálat, vagyis szerepük nem volt eléggé tisztázott, hiszen Palotásék ügyében sem volt más a helyzet. Toraczék távol tartását, netán az ügyhöz nem kapcsolását M. Kiss Sándorék is furcsállották. Ok tényként kezelik, „hogy Toracznak köze van a Domonkos utcában történtekhez [...], részt vett egy ember bekísérésében”427 - utóbbi a Tóth Ilona-ügyben fel sem merült, és a katonai bíróság sem rótta Toracz terhére és folyamatosnak tekintik együttműködésüket: „Toracz felderítéssel foglalkozó csoportja a gyanús személyeket a Domonkos utcai kórházba kísérte be, köztük a női szállás körül gyanúsan viselkedő, állítólag Kollár Istvánként azonosított személyt”.428 Tehát ténynek fogadják el, és akként kezelik az állítólagos Toracz- csoport és a Domonkos kapcsolatát általában, a Kollár-ügyben pedig konkrétan, noha Toracz mindvégig kitartott amellett, hogy Kollárt sose látta, elfogásáról és előállításáról az ellene folytatott vizsgálat 1958. januári fordulata, a vizsgálati alosztály négy hónapos ellenkezése után megindított pótnyomozás előtt nem is hallott.429 Ezt állította zárkatársai előtt is, amikor arról beszélt, mennyire nem tudja mire vélni az új vádat.430 M. Kissék azonban Toracz - könyvükben részletesen ismertetett — tagadását nem tekintették alkalmasnak arra, hogy már a Kollár-ügy indulása - Kollár gyanússá válása és bekísérése - mellé Gyeneshez hasonlóan kérdőjelet tegyenek. Mindössze azt tartották fontosnak, hogy noha a vizsgálati osztály szerintük már 1957 első hónapjaiban pontosan ismerte Toracz szerepét,431 őt mégis távol tartották a Tóth Ilona-ügytől, vagyis manipuláltak a tanúkkal: a valamilyen okból kényelmetleneket kezdettől távol tartották, az idővel kényelmetlenné, netán feleslegessé válókat pedig később vonták ki.432 Ezen túl csak arra figyeltek, hogy a két per eltérően datálta a gyilkosságot: az a Tóth llona-per szerint november 18-án, míg a Toracz-per szerint 19-én történt. Az eltérés két okból is sokatmondó. Egyfelől azért, mert egy valóban megtörtént, különös eseményt, egy ember meggyilkolását annak érintettjei vagy tanúi feltehetően egy év múlva is képesek lettek volna pontosan datálni, különös tekintettel arra, hogy hossza427 Kiss-M. Kiss, 2007, 45 428 Kiss-M. Kiss, 2007, 97. 429 Kiss-M. Kiss, 2007, 45. 430 Kiss-M. Kiss, 2007, 126. 431 Kiss-M. Kiss, 2007, 45. 432 Kiss-M. Kiss, 2007, 125. 123
