Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Nemzeti centrum, mint lokalitás: a megoldhatatlan dilemma. Szupralokalitás és a főpolgármester szerepe

gatási garnitúra jelentkezése időszakában kezdeményezi a tulajdonnal és műveltségi tőkével rendelkező polgárok mennél nagyobb arányú részvételét a városi ön- kormányzati munkában. Jellemző a gneisti viszonyulásra, hogy a nyers tőkeérdekek korlátlan érvényesülése időszakának kellős közepén veti fel az „Ehrenamt", azaz a jövedelemnélküli, „tiszteleti”, közösségi érdekű feladatteljesítés szükségességét. Ez a javaslat azért zseniális, mert egyszerre két - ráadásul ellentétes beállí- tódású - társadalmi réteg igényeit elégíti ki. Egyrészt biztosítja a „régi polgárok” számára a hagyományos mikroközösségi magatartási reflexek érvényben maradását az „újaknak” pedig az integráció lehetőségét közösségi szerepvállalás útján. A társadalmi kiegyenlítődés folyamatát az eliteknek a lakókörzetben lakó kisegzisz- tenciák patronálása szorgalmazásával igyekezett előmozdítani („ ...notwendige Ergänzung des sozialen Pflichtsgefühls der bürgerlichen Eliten für ihre Nachbarschaft... ”). Hazai viszonyaink tekintetében nagy jelentőséggel bír, hogy a gneisti tanok az előbb említett komplementerfunkció előtérbe állításával mintegy lehetőséget nyújtottak a hagyományos municipalista önkormányzati hagyomány és szerep újraértelmezéséhez és átéptiléséhez.5

Pozitív, szövegszerű bizonyítékunk ugyan nincs rá, ám ezen tézisek és minták széleskörű korabeli ismertsége folytán nyilvánvaló, hogy mindezen megközelítések és praxis a korabeli fővárosi körök előtt sem volt ismeretlen. A helyi várospolitikai gyakorlat kialakítása során mindez tájékozódási lehetőséget biztosított számukra - ahogy számunkra is lehetőséget nyújt a tárgyalt időszakra vonatkozóan érvényes modellt véve figyelembe értékelni a budapesti viszonyokat.

Nemzeti centrum, mint lokalitás: a megoldhatatlan dilemma. Szupralokalitás és a főpolgármester szerepe

Az egységes Budapest, mint tudjuk nem egyszeri jogi aktus következményeként, hanem évekig tartó jogalkotási, valamint tényleges köz- és magánépítkezési tevékenység eredményeként jött létre. A többágú folyamat - amelynek kiindulópontját joggal kapcsolhatjuk a kiegyezés évéhez - elindítója és irányítója nem a két város önkormányzata, hanem az Andrássy-, majd a Lónyay- és a Szlávy-kormány volt.

5 Reulecke, 1989. 127., 133., 144. p.; REULECKE, 1990. 179., 183-184. p.

13