Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések

hogy szombati napokon „ egy író egyént” vinne magával a hivatalba, akinek tollba mondaná írásbeli teendőit. Az elöljáróság többi — köztük számos izraelita — tagja erről persze hallani sem akart, s testületileg Farkas áthelyezéséért folyamodott.509

A lakosság és hatóság esküdtek által közvetített érintkezése - főként a népesség rohamos gyarapodása folytán-egyre adminisztratívabb jellegű lett, a kapcsolatok terén a formális, bürokratikus jelleg vált mind meghatározóbbá. „ ...Még egy házban lakók sem igen ismerik egymást, és még kevésbé családi, de legkevésbé vagyoniviszonyaikat... " — panaszolta már 1876-ban is aBelváros elöljárója.510 Az alulinformáltság eredményezte Braun Ignác VII. kerületi esküdt fegyelmi felelősségre vonását is 1887-ben. Az esküdtnek arról kellett volna hiteles adatokat gyűjtenie, hogy Benyó Benedek elhunyt Szent János kórházi hivatalszolga együtt élt-e hitvesével, az Akácfa utca 24. alatt lakott Badics Máriával, aki kegydíjért folyamodott. Braun személyesen nem tárgyalt vele, csupán a házban másoktól nyert információk alapján tájékoztatta tévesen úgy az elöljáróságot, hogy Badics együtt élt férjével. A félrevezetett hatóságot ekként csaknem kár érte, ami miatt az Braunnal szemben - addig példátlan módon - fegyelmi eljárást is kezdeményezett.

Braun védekezése során ismét nyilvánvalóvá vált az esküdti, azaz a kerületi városatyái pozíció, valamint a modem bürokrácia követelményei közötti áthidalhatatlan ellentmondás. A gyakorlati igazgatási szempontból is aggályos fő problémát az képezte, hogy mivel az esküdtek a törvény értelmében nem voltak alkalmazottak, fegyelmi rendelkezések sem szól(hat)tak róluk. Helyi végrehajtási feladatokkal megbízott képviselők voltak, alak viszont csupán politikai felelősséggel bírtak, melynek gyakorlati érvényesítését már a korabeli fővárosi képviseleti rendszer diszfunk- cionális működése is lehetetlenné tette. A fegyelmi hatáskörben eljáró Közigazgatási Bizottság ezért joggal vélte helyénvalónak, hogy az elöljáróság esetében is a „főváros többi közegeire nézve” érvényes fegyelmi szabályokat alkalmazza - tekintve, hogy „ azt még csakfeltételezni sem lehet, hogy alkotmányos jogállamban a törvény bárkit is fontos hatósági jogok gyakorlásával ruházhatná fel, megfelelő felelősség

509 A kérvényt aláírók: Schön József elöljáró, Markóczi Vincze, Keiner József, Kern Ferenc, Réthly János, Járosy József, Fischer Salamon, Steinitz Adolf, Schlesinger Ignác. BFL rv.l409.b. 2021/1874. pm. ein. sz.

510 A IV. kér. elöljáróság 1875. évi jelentése. BFL IV.1409.b. 3304/1875. pm. ein. sz.

252