Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában

Kamermayer Károly, Békey Imre, Barna Zsigmond tanácsnokok; Gerlóczy Károly főjegyző, Csengey Endre főügyész, Szumrák Pál főmérnök, stb).122

A közgyűlési tagok előzetes kij elölés nélküli, titkos szavazás útj án történő megválasztására május 19-én került sor. Mentalitástörténeti szempontból fontos körülmény a városházi ügyek iránt érdeklődő közvélemény megosztottsága. Mérvadó köreit a civilizatorikus igényeket hangoztató, nyugat-európai normákhoz igazodó, értelmiségi arculatú, kormányhoz közel álló „hivatalos közvélemény” alkotta. Ezzel a „párttal” állott szemben a tradicionális beállítottságú, a céhes-polgári világ értékszemléletét és ízlésvilágát megtestesítő, közép- és kispolgári rétegek nézeteivel és érzésvilágával bíró városatyák csoportja. Aközhangulat egyértelműen az előbbi csoportnak kedvezett. „A városhatóság alig lehet többé napról napra mindinkább elavuló ipari kiváltságok védbástyája...” - adta meg az alaphangot a balközép lapja. Az egykori céhbeliek és iparosok defenzívába szorultak, s az autochton városi közösség érdekeit főként saját köreiken belül, például választói ajánlólisták köröz- tetése útján igyekeztek előmozdítani.123

Aválasztás eredményeként nagyjából az 1861-es helyzet ismétlődött meg. Igazi áttörést nem tudtak elérni a „modemizátori erők”, ám visszarendeződés sem következett be. „A névsor nem ütött ki oly rosszul, mint amilyentől féltek sokan, midőn nesze járt, hogy az értelmiség túlsúlyától a város kézműves polgárai nagyon tartanak” - nyugtatta a kedélyeket az A Hon publicistája.124 Areál (azaz gazdasági területen mozgó) és a különféle értelmiségi jellegű rétegek megoszlása kb. kéthar- mad-egyharmad arányt mutatott, amely a tőkés-vállalkozók tekintetében még do- minánsabb volt. Jelentősen különbözött az egyes városrészek képviselőinek társadalmi karaktere. A reál-értelmiségi megoszlás tekintetében a józsefvárosiak álltak legközelebb az átlaghoz, míg a ferenc-, s főként a terézvárosiak attól a legmesszebb. Utóbbiak adták ugyanis mind a kis-, mind a nagyipar várospolitikai rep- rezentációjának relatív többségét. Tekintettel arra, hogy a zsidóemancipációs törvény csak a választás után született meg, viszonylag szolid mértékű volt a keres122 BFL IV. 1302. 16.701/1867. (május 11.), 16.688/1867. (május 14.), 16.677/1867. (május 16.) kgy. sz.; Úgy tűnik, Budapesten kevéssé érvényesült a bécsi minta: nagy, olykor a 18. század elejéig visszamenő városi hivatalnoktradíciók elevenen tartása, tovább éltetése. Bruckmüller-Stekl, 1988. I. 162. p.

123 „Az összes pesti czéhek és iparosok által városi képviselőknek ajánltatnak"[Névjegyzék] Pest, 1867. Nyomatott Vodiáner F.-nél.

124 A Hon, 1867. május 25.

55