Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában

kedelmi érdekek városházi megjelenítése mind a Terézvárosban, mind pestvárosi szinten (13,4%). A leginkább értelmiségi arculatú városházi képviseletet persze a Bel- és a Lipótváros szolgáltatta; ám míg az előbbi esetben a nem tőkés rétegek is jelentős pozíciókkal rendelkeztek, az utóbbi városrészben a tőke aránya már ekkor, a zsidóemancipációt megelőzően is hegemonisztikusnak tekinthető.125

Az 1861-ben és 1867-ben megválasztott közgyűlések alapjellegét — az ismert társadalmi és gazdasági folyamatoknak megfelelően - az 1848-ban még meghatározójelentőségű iparos-céhes, kézműves dominancia fokozatos visszaszo- rulása, s a tőkés-vállalkozók megszaporodása jellemezte, illetve határozta meg.

Az 1861-es közgyűlés már méltán tekinthető újnak, hiszen a régi ’48-as képviselőknek alig egyharmada jut ismét mandátumhoz.126 Velük szemben szorul vissza az ipariak és kereskedők 1848-ban még kétharmados részesedése az ekkori közgyűlési létszám mintegy felére. Ipariak és kereskedők 1861-es társadalmi összetételét vizsgálva, a tőkés-vállalkozó iparosok aránynövekedése mellett a kereskedelmi tőkés rétegek viszonylagos megcsappanása, átmeneti visszaszorulása érdemel figyelmet.

A kiegyezés évében megválasztott képviselőtestület tekintetében a legfeltűnőbb változást a nem vállalkozók-vállalkozók arány módosulása, az utóbbiak többségbe kerülése jelentette. Az értelmiségi rétegek - főként a humán értelmiségiek - 1861 -hez mért némi visszaszorulása, valamint a reálszférán belül az ipariak, azon belül is a vállalkozók továbberősödése is megfigyelhető. A közgyűlés iparos tagjainak ekkoriban már mintegy kétharmada volt vállalkozó. Az ipari és kereskedelmi vállalkozók térnyerését tekintve a legfőbb különbség, hogy míg az előbbiek esetében 1848-tól fogva folyamatos és nagyjából egyenletes aránynövekedést figyelhetünk meg, az utóbbiak a kezdetben is magas, 4/5-ös arányszámról már csak lassú ütemben tudtak tovább emelkedni.

125 A közgyűlés április 11 -ei határozatával emelte a képviselőtestület 1861-ban megállapított 290-es létszámát - „a lakosság szaporodásának arányához képest" — 300 főre. BFL IV. 1302. 16.684/1867. (április 11., május 30.) kgy. sz. A számszerű adatokat a 3. sz. táblázat mutatja. A kimutatás csupán a státus és lakhely szerint beazonosítható képviselőkre (277 fő) korlátozódik. A városatyák foglalkozás, valamint státus szerinti besorolásra vonatkozóan ld.: Horváth, 1999. 23-52. p. Jelen munka többi táblázatos kimutatásai is ezen a kategóriarendszeren alapulnak.

126 VÖRÖS, 1978. 253. p.

56