Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek
Közegészségügyi, közellátási, városrendezési és közbiztonsági szempontok együttes érvényesítésének lehetősége magyarázza, hogy vásárcsarnokok létesítésének igénye már az 1873-as polgármesteri beiktatási beszédben is szerepelt („ az általános tisztaság életbe léptetése, árucsarnokok felállítása és egy megfelelő vásári rendőrség"), s a különféle interpellációk is folyamatosan napirenden tartották a közellátás területén hatósági beavatkozást szorgalmazó közösségi igényt. A tanács összfövárosi érdekeket előtérbe állító törekvései nem feltétlenül estek egybe sem a kerületi-városrészi lakossági, sem a különféle szolgáltatói részérdekekkel. A városatyák, miközben általában támogatták a városvezetés reglementá- ciós intézkedéseit, s szorgalmazták a közellátás ügyének rendezését, ugyanakkor az igazgatási racionalitás és a lakossági „szokásszerűség” konfliktusában többnyire a polgárok mellé álltak. Ez öltött testet például Országh Sándor közmunkatanácsos (!) budai lokálpatriótának a kerületi elöljáróság Fő utcai ún. „konyhavásár százados szokásának ” felszámolását célzó intézkedése elleni tiltakozása; avagy Márkus Ignác ferencvárosi üvegesmestemek a kereskedelmi cikkek boltajtóra való kiakasztását tiltó rendőrségi szabályrendeletet nehezményező interpellációja esetében. Szintén a kerületi, ezen belül övezeti érdekérvényesítés állott dr. Landau Imre ferencvárosi gyógyszerésznek a Ferenc térről a Vámház előtti Só térre átköltöztetett baromfi piac ügyében tett felszólamlása hátterében is. A „modernizációs szempontú” reglementációs törekvésekkel egybevágó saj át érdekérvényesítés igényét gyaníthatjuk ellenben Oppody Alajos belvárosi bazárbérlőnek a gyümölccsel történő házalás, avagy Diviatzky János józsefvárosi fuszerkereskedőnek a házalás betiltása tárgyában beadott interpellációja indítóoka gyanánt.925 A közösségi funkció erősítésének szándéka a közterek tekintetében is felülírta a különféle magánérdekű kezdeményezéseket. így például miközben mind a nagyhatalmú pénzügyi és gazdasági bizottmány, mind a tanács áldását adta az Újvásár tér egy részének zsibárus csarnokokkal való beépítésére, a közgyűlés elvetette a kezdeményezést: „ ...ily magán üzleti vállalatra egy nyilvános tér átengedését indokoltnak” nem tartván — hangoztatták.926 társasági vezérigazgató, Mandelló Károly felügyelőbizottsági tagok, Pékár Imre közraktári vezető igazgató. Compass, 1888. 114. p. 925 BFL rV.1403.a. 603/1874. (Ország), 435/1874. (Márkus). 281/1881. (Landau). 561/1874. (Oppody), 757/1878. (Diviatzky) kgy. sz. 926 BFL IV.1403.a. 676/1875. (szeptember 10.) kgy. sz. 368
