Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

S az első vásárcsarnok - a Hunyadi téri - helyének kiválasztásában is az azon a területen működött zsibárus piac és konyhapiaci vásár áldatlan állapota, s ezen állapotok felszámolásának szándéka jelentette a döntő körülményt. Jóllehet az 1882-es határozat előkészítése során Horvát János tanácsnok eredetileg Klauber Vilmos vállalkozót telj esztette a közgyűlés elé, ám a testület Légrády Károly javaslatára, Fuchs Gusztáv egyetlen ellenszavazatával, „ kísérlet képpen ” mégis községi létesítésről hozott döntést — a pénzügyi eredmények mérlegelését állítva előtérbe.927

Az 1882 májusában a polgármesternek Márkus Józseffel együtt közzétett „ Emlékirat az árucsarnokok ügyében ” című jelentése mindazonáltal főként a lakossági érdekek érvényesítésének, vagyis a kiskereskedelmi árak csökkentésének szükségességét hangsúlyozta. A vásárcsarnokok célja, mint írták, hogy azok „az élelmi cikkek számára célszerűen berendezett állandó és biztos piacul szolgáljanak, s hogy ily módon a közönség számára jó minőségű és olcsó élelmi cikkek a megkí- vántató mennyiségben biztosíttassanak”. A követendő mintát elsősorban London és Párizs, kisebb részben Berlin és Bécs szolgáltatta. A létesítéssel kapcsolatban mintegy tizenhat szempontot vetettek fel. Ezek a helyek forgalmi igényeknek megfelelő kiválasztására; az intézményi igazgatás, a vásárrendészet és a nyitvatartás kérdéseire; a fogyasztási cikkek körére; kis- és nagykereskedés viszonylatára; az épületek külső szerkezeti, beosztásbeli és infrastrukturális viszonyaira; őstermelők eladási lehetőségeire; az intézmények rentabilitására, a beruházások összegére és a szedendő illetékekre vonatkoztak. Az árusítandó élelmicikkek árainak tekintetében fontosnak vélték, hogy a vásárokon a kereslet-kínálat törvényei - az angliai mintát követve - lehetőleg mennél közvetlenebbül érvényesülhessenek, s ezért az ún. szabad bizományos rendszer mellett tették le a garast.

Ezen a kilencvenes évek folyamán megvalósult létesítmények talán még a kelleténél is impozánsabbak és dekoratívabbak voltak. Az eredeti elképzelés szerint ugyanis „ a külső építészeti szépség jelentőséggel nem bír, pénzügyi szempontból pedig hátrányos, mert nagyobb tőkebefektetést igényel" - érveltek. A csarnokok elhelyezésével kapcsolatosan a polgármester amúgy a már korábban is hangoztatott - gyakorlati szempontú - elképzelését ismételte meg: „fiókcsarnokok lehetőleg oda kerüljenek, ahol a hetivásárok tartatni szoktak; a központi ...pedig, melyre

927 BFL IV.1403.a. 664/1882., 784/1882. kgy. sz. Pesti Napló, 1882. december 8.

369