Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

gyűlési vita során ezek egyik reprezentánsa, Mudrony Pál gazdasági szakíró, az A Hon szerkesztője az addig folytatott kereskedelempolitika tartalmának és irányának megváltoztatását lehetővé tevő kérdés jelentőségét. Kételyeit fogalmazta meg az osztrák államvasút jövőt illető forgalmi jelentősége tekintetében, s a tenger felé is kaput nyitó pest-zimonyi vonal kiépítése esetén módosuló helyzetre is felhívta a figyelmet. Kétlette, „ hogy a malmok érdeke döntő súllyal bírna ”, hiszen „ a malmok congres- susa gondoskodhat külön gabna- és liszttárházakról, ha az alső rakparti tárházak az ő érdekeiknek nem felelnének meg ... Sokkal fontosabb az általános kereskedelmi érdek, mely nem a jelen helyzet szerint ítélendő meg”', hiszen nyersterményeinket belföldön kell feldolgozzuk, s „ ...többé nem lesz fontossága annak, hogy köztáraink az osztrák államvasút közelében legyenek; hanem igenis annak, hogy ott legyenek, hol a pest-zimonyi, magyar déli és magyar állami vasút indóháza”. Pregnánsan utal a hazai gazdasági tényezők súlyos kiszolgáltatottságára, s az ezzel a helyzettel szemben elfoglalható álláspontok lehetőségeire, hogy miközben még a közmunkatanácsi alelnök, báró Podmaniczky Frigyes is „ ...a közgyűlés éljenzése közt [azt] hangoztatja, hogy ne engedjük magunkat bizonyos hatalmaknak ezután is alávetni” - addig Busbach Péter, a lipótvárosi érdek- kapcsolatokban mélyen beágyazott V. kerületi virilista képviselő „az osztrák államvasútra nézve megjegyzi - igaz, derültséget váltva ki szavaival -, hogy e társulatsokkal többet képes ártani nekünk, hogy sem kedvét ne kellene keresnünk" 9n Városrészi nyers érdekérvényesítési szándék, az adott állapotokra alapozó statikus városvízió, valamint a fovárosgondolat visszamenőleges megkérdőjelezése jellemezte Wahrmann Mórnak, a nagy lipótvárosi lokálpatriótának sértődött hangú felszólalását. A fővárosi törvény egyik kezdeményezőjének megnyilvánulása azért is figyelemre méltó, mert mellbevágóan utal az összfovárosi érdekek érvényesítési lehetőségei elé tornyosuló mentális akadályok horderejére. „ Hét év előtt azt vették fejükbe az emberek - így Wahrmann (!) -, hogy Budapestből világvárost kell csinálnunk. E szándék okozta, hogy a Lipótvárosból a palotákat kiszorították a gyárak, hogy a vámház olyan helyre építtetett, hol ma—minta tények bizonyítják - alig 913

913 Busbach Péter 1867-től 1903-ig volt közgyűlési tag, s többek között érdekeltségekkel bírt a Budapesti Közúti Vasút Társaság, a Kassa-Oderbergi Vasút, a Budapesti Bankegyesiilet Rt. cégeknél, további vezető tisztségei: a Budapesti Ügyvédegylet, a Lloyd újság bizottmánya, a Nemzeti Kör, az Állatkert alelnöke, a Szegényházi Bizottmány alelnöke, a Korcsolyázó Egylet elnöke, stb.

364