Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

„díjazott” terhes állás mindazonáltal komoly közfigyelemnek örvendett, s a kerületi orvosok választását példátlan közgyűlési érdeklődés övezte.890

A közgyűlésben viszonylag ritkán kerültek szóba a nemzetközi összehasonlításban is elég negatív közegészségügyi mutatók, amelyekkel nem szívesen néztek szembe a presztízsorientált, s mindenütt a gyors és egyenesvonalú fejlődést látni vágyó képviselők. (Mint például a Fővárosi Statisztikai Hivatal által közölt halálozási arányszámok hitelességének kétségbe vonása alkalmával).891 892 Más esetben viszont ugyanazon kétkedő tisztiföorvos gond nélkül elismerte a nagy halandóság tényét, s meg is jelölte annak fő okait: ezek „a rossz csatornázás, a túlzsúfolt, s egészségtelen lakások nagy száma, s a jó ivóvíz hiányában keresendők”. A társadalmi egyenlőtlenségek és az egészségkárosodás összefüggései sem voltak ismeretlenek, amellyel kapcsolatban ugyanakkor a szubjektum felelősségét igyekeztek hangsúlyozni: „ a munkás osztály - mutatott rá Patrubány Gergely tiszti főorvos - csak a legritkább esetben veszi az orvosi segélyt igénybe, miért is alig 2-3%-je [percentje] a halandóságnak esik a jobb módú polgárokra...” Az alsóbb társadalmi rétegek önsorsrontó közönyösségéről az elöljáróságok is rendelkeztek tapasztalatokkal.893 Nem volt könnyű feladat például érvényt szerezni olyan törvényi rendelkezésnek, amely a hét éven aluli beteg gyermekek orvosi kezelési kötelezettségét írta elő.894

Egyszerre több motívum: a közterület egyre fokozottabb rendészeti kontroll alá vonásának igénye; „ a város teste ” beszennyeződésétől való tudattalan félelem; s

890 Pesti Napló, 1877. április 5., október 24., 1880. február 19.

891 Sipos, 1998-111. 942-943. p.

892 Dr. Schermann Adolfnak (a majdani fertőtlenítő intézet kezdeményezőjének) a nagyfokú halandóság tárgyában 1874. július 29-én tett interpellációjára adott válasz. BFL IV.1403.a. 559/1874. kgy. sz.

893 „Javítana és pedig nem kis mérvben a főváros közegészségén és mindenesetre még jobban csökkentené a halálozási eseteket, ha a fővárosi lakosság szegény osztálya, megbetegedés alkalmával rögtön orvosi segélyhez folyamodna, de az eddig szerzett tapasztalatok szerint, dacára, hogy a kerületi orvos ingyen gyógyításra e néposztálynak rendelkezésre áll, és hogy még a szükségesnek mutatkozó gyógyszereket a főváros számláján is ingyen kapják — a közöny oly nagy, hogy csak ritka esetben szokott az orvosi segély igénybe vétetni. " I. kerületi elöljáróság 1876. évi jelentése. BFL IV. 1409.b. 366/1877. ein. ikt. sz.

894 Az I. kerületi elöljáróság 1884. első félévi jelentése. BFL IV. 1409.b. 3120/1884. ein. ikt. sz. Sipos, 1998-III. 945. p.

357