Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

odáig merészkedett, hogy még a további tehervállalások leállítását is „ megfontolandónak", illetve „ minimumra redukálandónak ” tartotta -, mely álláspont a közgyűlés helyeslésével is találkozott.887 Bizonyos elemi kiadások azonban elkerülhetetlenek voltak: ingyengyógyszer utalványozására már 1875-ben is az illetőségre való tekintet nélkül került sor - jóllehet az esküdtek által a kültelkeken végzett illetőségi nyomozások igen gyakran voltak eredménytelenek.888

Az alapvetően forráshiányos helyzetből eredően, továbbá a szűkös szakapparátust a szegénység medikalizációja terén csupán minősített esetekben igénybe vevő szemléletnek köszönhetően, lényegében változatlan maradt az egészségügyi szak- szolgálati feladatkör ágazaton belüli pénzügyi aránya (1875: 20%, 1890: 18%). Ez azt jelentette, hogy az agyonterhelt, hatósági és szegényorvosi feladatokat együttesen ellátó kerületi orvosok mellett számos közegészségügyi j ellegű feladatot a kerületi esküdteknek is (akik körében elvétve fordult elő orvos) el kellett látniuk.

Jóllehet a városvezetés a rendészeti szempontú járványmegelőzés során gyűjtött tapasztalatok folytán is tisztában volt a lakosság általános higiénés állapotával, s ennek a kedvezőtlen halandósági mutatókkal való összefüggésével (ha igyekeztek is kisebbíteni annak mértékét), ennek ellenére lakossági szempontú közegészségügyi intervencióról ebben a korszakban nem beszélhetünk. A várospolitikai cselekvést egyfajta „szélsőséges” megközelítés jellemezte: a város fizikai környezetének alakítása, mint peremfeltétel biztosítása egyrészről, a kritikussá váló aktuális helyzetek eseti válságmenedzselése másrészről. Ilyen körülmények között óriási felelősség és munka hárult a kerületi orvosokra és ismét csak az esküdtekre. A tisztiorvosi és szegénybeteg-gyógyító feladatkört együttesen ellátó kerületi orvosok számára a kettős feladatkör elvileg kedvező lehetőséget biztosított az adott városrész személyes és közegészségügyi helyzetének szintetizáló szemléletéhez. Az értekezleteikről fennmaradt sajtótudósítások tartalmaznak erre vonatkozóan nyomokat, ám az is bizonyos, hogy a kettős feladatkör maradéktalan ellátása meghaladta teljesítőképességüket.889 A városi közfunkciók eliten belüli népszerűségéről tanúskodik ugyanakkor, hogy az 1877-ben javadalmazás-csökkentéssel is

887 Pesti Napló, 1889. március 1. BFL IV.1403.a. 969/1889. kgy. sz. lV.1409.b. 14.616/1889. pm. ein. sz.; Liptó megye gyógyköltség-hátralékai tárgyában. IV.1409.b. 15.500/1889. pm. ein. sz.

888 A IX. kerületi elöljáróság 1875.évi jelentése. BFL IV. 1409.b. 3304/1875. ein. ikt. sz.

889 A Hon, 1874. szeptember 4., október 31.

356